Merítsünk hasznot a szolgálatfelvigyázó működéséből
1 Nem vagyunk-e hálásak az „emberadományokért”, amelyekről Isten oly kedvesen gondoskodott népe gyülekezetei számára mindenütt a földön ezekben az utolsó napokban? (Ef 4:8). Ezek közé az adományok közé tartoznak a vének is, akiket a szent szellem nevezett ki az Isten gyülekezetének legeltetésére. A vének közül minden gyülekezetben kiválasztanak egyet, hogy szolgálatfelvigyázóként működjön. Miként az első században, a különböző „emberadományok” a gyülekezeti munka különböző vonatkozásairól gondoskodnak. „Adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangelistákul, némelyeket pásztorokul és tanítókul a szentek helyreigazítása (nevelése) céljából szolgálati munkára” (Ef 4:11, 12).
2 Örülhetünk annak, hogy ezek közül az egyik testvér külön azt a feladatot kapta, hogy gondot viseljen a gyülekezet evangelizáló munkájára. Jehova minden egyes önátadott alámerített szolgája kapott valamilyen szolgálati feladatot ezekre az utolsó napokra, amit el kell végeznie. Mi Isten szolgái vagyunk és azt a parancsot kaptuk, hogy prédikáljuk a „Királyságnak ezt a jó hírét” (Máté 24:14). Amiként az első században, nekünk is van ma arra alkalmas testvérünk, akit pontosan arra neveztek ki, hogy segítsen nekünk a „szolgálati munkában”.
3 Vajon hogyan végzi ezt a feladatot? Többféle módon. 1. Mindannyiunkban állandóan tudatosítja a prédikáló és a tanítványképző munka fontosságát. 2. Gondoskodik arról, hogy a különböző könyvtanulmányozó csoportok szántóföldi munkájukhoz megfelelő vezetőt kapjanak. 3. Figyelmet fordít arra, hogy mindegyikünk megkapja a személyes segítséget, amire szüksége van, hogy javítsunk a szolgálatunk hatékonyságán. Miként az első században, ezek az „emberadományok” ma is személyes érdeklődést tanúsítanak minden egyén iránt, „míg csak el nem jutunk . . . a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig; hogy ne legyünk tovább kiskorúak” (Ef 4:13, 14, Csia Lajos fordítás).
4 Hogyan látja el a szolgálatfelvigyázó ezt a feladatát? Nos, először is nagyon kevés írásos feljegyzést kell készítenie. Ő inkább azokra a feljegyzésekre támaszkodik, amelyeket a titkár őriz, és így módjában áll minden erejét az emberek megsegítésére összpontosítani. Igaz, hogy rendszerint ő maga is könyvtanulmányozás vezetőként szerepel és ideje nagy részét a saját csoportjánál tölti el, mégis szorosan ügyel az egész gyülekezet evangelizáló munkájára. Ha valamilyen problémát lát a gyülekezet bármely részénél a szántóföldi tevékenységgel vagy a szolgálat bármely részével kapcsolatban, felhívja rá a vének testületének a figyelmét, akikkel együttműködik. Lépést tart minden szervezett intézkedéssel, amely a könyvtanulmányozó csoportok szántóföldi szolgálatára vonatkozik, és szemmel tartja, hogy azok a csoportok milyen segítséget kapnak. Ugyanakkor tanító is, és lelkesedéssel adja elő időnként a szolgálati összejövetel programja keretében a szántóföldi szolgálattal foglalkozó részeket, és segít mindenkinek a gyülekezetben, hogy helyesen tudjanak igazodni ezekhez a tanításokhoz.
5 Havonta egyszer elhagyja a saját csoportját és egy másik könyvtanulmányozó csoporttal munkálkodik azon a héten. Ez alatt a segítőtársa gondoskodik a saját csoportjáról, így a teljes figyelmét a meglátogatott csoportra fordíthatja. Ez alatt a hét alatt a csoport annyi tagjával munkálkodik együtt, amennyivel csak lehetséges. Ez nagyszerű alkalom arra, hogy segítséget kapjunk tőle bármilyen problémában, ami a szolgálatunkat érinti Ő azért van itt, hogy segítsen, mivel tisztában van vele, hogy mindnyájan éppen olyan szolgák vagyunk, mint ő. Látogatásának egyik része abból áll, hogy részt vesz az azon a héten megtartott könyvtanulmányozáson. Ezt a tanulmányozást 45 percre kell csökkenteni, hogy legyen ideje a szolgálatfelvigyázónak egy kis buzdító beszédet tartani. Ez a bibliai előadás azt a célt szolgálja, hogy segítsen megjavítani az evangelizáló munkánkat.
6 Nem kerül sor külön találkozásra a szolgálatfelvigyázó és a rendszeres tanulmányvezető között. A szolgálatfelvigyázó azonban érdeklődik a folyamatban levő szervezett szolgálati elrendezés iránt. Érdekli őt, hogy megtudja, hogyan működik ez az elrendezés, és természetesen a tanulmányvezető szívesen fogad bármilyen javaslatot, amit a szolgálatfelvigyázó esetleg tesz a csoporttal kapcsolatban.
7 A nagyobb gyülekezetekben, ahol több könyvtanulmányozó csoport van, magától értetődik, hogy egy-egy csoportot évente csupán egy vagy két alkalommal tud meglátogatni. Még ott is, ahol csupán néhány könyvtanulmányozó csoport van, a látogatásokra néha hosszú hónapokig kell várni. Ez azt jelenti, hogy szeretnénk mindannyian a lehető legtöbb hasznot meríteni a szolgálatfelvigyázó látogatásából azzal, hogy jól támogatjuk a szántóföldi szolgálatot és a könyvtanulmányozást azon a héten. Ha részt veszünk vele együtt a szolgálatban, ha hozzászólunk a tanulmányozáson, és nagyon odafigyelünk arra, amit a csoportnak mond, ezzel azt mutatjuk ki Jehovának és a Fiának, hogy nagyra értékeljük szerető gondoskodásukat, amely által felvigyázókat adnak nekünk, akik vezetnek minket. Akkor valóban megértettük az „emberadományok”-ról való gondoskodás célját, amit az Efézus 4:15 így fejez ki: „Hanem az igazságot szólva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, Krisztushoz.”