Segítsük egymást a rendszeres szolgálat érdekében!
1 A rendszeres szántóföldi tevékenység a szellemi erő jele. Amikor azonban valaki beteg, a tervek meghiúsulnak, a dolgok elvégezetlenül maradnak. Segítségre van tehát szükség.
2 Jehova a legmagasztosabb példája a tevékenységben való rendszerességnek. Rendszeresen gondoskodik szellemi és anyagi szükségleteinkről (Jel 22:2; Máté 6:11). Létezésünk a teremtésművében található rendszerességtől függ, s bár érdemtelenek vagyunk rá, Isten nem feledkezik meg rólunk, hanem állandóan szeretetet tanúsít irántunk (Jak 1:17).
3 Bizonyára értékeljük a Jehova részéről tapasztalt rendszeres szolgáltatások előnyeit, nem? Az ilyen értékelés arra indít, hogy mi is hasonló magatartást tanúsítsunk: igyekszünk helyet szorítani zsúfolt életünkben az ő rendszeres szolgálatának, s nem hagyjuk, hogy egyetlen hónap is elmúljon anélkül, hogy ne vennénk részt a jó hír prédikálásában, s ne adnánk le róla jelentést.
4 Arra is szükség van, hogy segítsük egymást a rendszeres szolgálat érdekében, mert a jelentésekből az tűnik ki, hogy az elmúlt évben az USA-ban kb. 37 000-en, azaz minden gyülekezetben átlag öten váltak először rendszertelenné, majd tétlenné a szántóföldi szolgálatban. Ha vannak ilyenek a gyülekezetedben, tudod-e, kik azok? De ami még fontosabb, mit lehetne tenni a megsegítésük érdekében? Elsősorban a vének járhatnak elől abban, hogy felkeresik őket, esetleg olyan kisegítő szolgák társaságában, akik eredményesen tudnak szeretetteljes segítséget nyújtani. Mindnyájan felelősek vagyunk azonban egyénileg is azokért, akik „rokonaink a hitben” (Gal 6:10). Arra buzdítunk tehát, hogy keress föl néhány ilyen személyt, miután megbeszélted a vénekkel.
5 Gyakran csupán arra van szükség, hogy személyes érdeklődést tanúsítsunk irántuk és felajáljuk, hogy elvisszük őket magunkkal a szolgálatba, esetleg újralátogatásra vagy bibliatanulmányozásra. Ez önmagában is elég lehet ahhoz, hogy fölidézze örömüket és szeretetüket, melyet egykor éreztek a szántóföldi szolgálattal kapcsolatban. Egyesek esetében hasznos lehet, ha erősítjük értékelésüket a szellemi dolgok iránt. Ezt a következőképpen tehetjük meg: megbeszélünk néhány érdekes anyagrészt a kiadványainkból, vagy beszélgetünk a különleges programon tanult érdekes bibliai témákról, vagy elmondunk néhány buzdító tapasztalatot, melyet az összejövetelen vagy máshol hallottunk. Ez buzdíthatja őket arra, hogy rendszeresen járjanak az összejövetelekre, ezáltal viszont segítséget kapnak a szántóföldi szolgálathoz is.
6 Ha erőfeszítést teszünk, hogy mi magunk rendszeresen szolgáljunk, s „mindig legyen bőven tennivalónk az Úr munkájában”, a hitünk „szilárd” és „mozdíthatatlan” lesz. Így képesek leszünk segíteni olyanoknak, akik rendszertelenek vagy tétlenek. Abban biztosak lehetünk, hogy a mi munkánk „nem hiábavaló az Úrral kapcsolatban” (1Kor 15:58).