Miért nem válaszol Isten minden imára?

Isten könnyen megközelíthető. Mint ahogy egy szerető édesapa örül, ha a gyermeke őszintén megnyílik neki, Jehova Isten is örömmel fogadja az imáinkat. De időnként, a bölcs édesapákhoz hasonlóan, megvan rá az oka, hogy ne teljesítse a kérésünket. Vajon homály fedi ezt az okot, vagy feltár róla valamit a Biblia?

János apostol megjegyzi: „mi azzal a bizalommal vagyunk iránta, hogy bármit kérünk is az akarata szerint, ő meghallgat minket” (1János 5:14). A kéréseinknek összeegyeztethetőnek kell lenniük Isten akaratával. Néhányan az imájukban olyasmit kérnek, ami egyértelműen nem Isten akarata, például hogy nyerjenek a lottón, vagy hogy megnyerjenek valamilyen fogadást. Mások helytelen indítékból imádkoznak. Jakab tanítvány óva int az ilyen kifogásolható kérésektől: „Kértek ugyan, de nem kaptok, mert helytelen célból kértek, hogy érzéki gyönyör utáni sóvárgásaitokra fordítsátok” (Jakab 4:3).

Gondoljunk például arra, hogy egy futballmérkőzés alatt mindkét fél a győzelemért imádkozik. Aligha várható el Istentől, hogy két, egymással ellentétes kérést teljesítsen. Ugyanez igaz a korunkban vívott háborúkra is, mikor a szembenálló felek győzelemért imádkoznak.

Akik megvetik Isten törvényeit, hiába imádkoznak. Jehovának egyszer ezt kellett mondania a képmutató imádóknak: „Ha sokat imádkoztok is, én meg nem hallgatom; vérontással van tele a kezetek” (Ézsaiás 1:15). A Bibliában még ezt is olvashatjuk: „Aki elfordítja fülét a törvény hallásától, annak még az imája is utálatos” (Példabeszédek 28:9).

Ám Jehova mindig meghallgatja az olyan imádók őszinte imáit, akik mindent megtesznek azért, hogy akaratának megfelelően szolgálják őt. Vajon ez azt jelenti, hogy teljesíti is minden kérésüket? Nem. Nézzünk erre szentírási példákat.

Mózes rendkívül közeli kapcsolatban volt Istennel, ettől függetlenül neki is Isten „akarata szerint” kellett imádkoznia. Jóllehet Isten kijelentette, hogy nem léphet be Kánaán földjére, ő mégis azért esedezett, hogy bemehessen oda: „Hadd menjek át, kérlek, és hadd lássam azt a jó földet a Jordánon túl”. Mivel Isten már megmondta neki, hogy a bűne miatt nem mehet be arra a földre, nem teljesítette ezt a kérését, hanem a következőket válaszolta neki: „Elég legyen! Ne beszélj többé nekem erről!” (5Mózes 3:25, 26; 32:51).

Pál apostol azért imádkozott, hogy megszabadulhasson attól, amit a ’testébe adatott tövisnek’ nevezett (2Korintusz 12:7). Ez a „tövis” lehet, hogy egy krónikus szembetegség volt. Vagy az is lehet, hogy az ellenségei és a „hamis testvérek” folyamatos zaklatására utalt vele (2Korintusz 11:26; Galácia 4:14, 15). Ezt írta: „háromszor kérleltem az Urat, hogy távozzon az el tőlem”. De Isten tudta, hogy ha Pál folytatja a prédikálást a testében lévő, gyötrelmet okozó „tövis” ellenére is, akkor egyértelműen megmutatkozik Isten ereje és az is, hogy Pál fenntartás nélkül bízik Benne. Nem teljesítette Pál kérését, hanem ezt mondta neki: „az én erőm gyöngeségben válik tökéletessé” (2Korintusz 12:8, 9).

Isten jobban tudja, mint mi, hogy egy kérésünk teljesítése a legjobb érdekeinket szolgálja-e. Az imáinkra mindig úgy válaszol, hogy az jó legyen nekünk, és amit tesz, az mindig összeegyeztethető a Bibliában feljegyzett szeretetteljes szándékával.