„Mindnyájatok szeretete gyarapodik”

JAPÁNBAN a 2004-es év számos természeti katasztrófát hozott. Voltak többek között tájfunok, áradások és földrengések, melyek sok ember életét feldúlták. Jehova Tanúi sem voltak kivételek (Prédikátor 9:11). Ugyanakkor ezek a csapások lehetőséget adtak a Tanúknak arra, hogy kifejezzék egymás iránti testvéri vonzalmukat (1Péter 1:22).

Például a júliusi heves esőzések következtében Japán középső részén egy folyó kilépett a medréből. Több mint húsz olyan házat rongált meg az áradás, ahol Jehova Tanúi laktak. Az egyik Királyság-teremben egyméteres víz állt! A környező gyülekezetekhez tartozó Tanúk nyomban a segítségükre siettek. Önkéntesek százai takarították ki a sárlepte házakat. A Királyság-termet mindössze két hét alatt tisztává varázsolták, és rendbe hozták.

Október 23-án a Richter-skála szerint 6,8-es erősségű földrengés sújtott ugyanazon a vidéken. Legalább 40-en vesztették életüket, és több mint 100 000 embert kellett kiköltöztetni. Megszűnt a víz-, gáz- és áramellátás. Jóllehet a rengés epicentruma csupán 50 kilométerre volt, a felújított Királyság-teremben mégsem keletkezett kár. Haladéktalanul átalakították ideiglenes segélyközponttá. A keresztény felvigyázók sietve utánajártak, hogy biztonságban vannak-e a hívőtársaik, és fellélegeztek, amikor kiderült, hogy senki sem sérült, illetve halt meg közülük. Másnap reggel hat Tanú, aki a júliusi áradás áldozatai között volt, lelkesen felajánlotta, hogy élelmet és vizet visz a katasztrófa sújtotta területre. Néhány órával a földrengés után már osztották is szét a segélycsomagokat.

„Az árvízkárosultak úgy fogták fel a földrengés áldozatainak nyújtott segítséget, mint amivel kifejezhetik a hálájukat azért, hogy annak idején rajtuk is segítettek — meséli egy felvigyázó. — Kora reggeltől késő estig keményen dolgoztak. Az arcukra volt írva, hogy örömmel teszik.”

Sem az árvizek, sem a földrengések nem veszélyeztetik azt a szeretetet, mely Jehova Tanúi keresztényi testvériségét összefűzi. Ellenkezőleg, az ilyen katasztrófák idején a keresztények átélhetik, amit Pál apostol mondott a tesszalonikai hívőtársainak: „mindegyikőtök és mindnyájatok szeretete gyarapodik a másik iránt” (2Tesszalonika 1:3).