Olvasók kérdései

Amikor János apostol azt írta, hogy „a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet”, mit értett a „tökéletes szeretet” alatt, és milyen „félelmet” űz ki az?

„A szeretetben nincs félelem, hanem a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem akadályozólag hat — írta János apostol. — Valóban, aki fél, nem lett tökéletes a szeretetben” (1János 4:18).

A szövegkörnyezetből kitűnik, hogy János a beszédbeli nyíltság témáját tárgyalta, s főleg arra tért ki, hogy milyen kapcsolat van az Isten iránti szeretet és aközött, hogy beszédbeli nyíltságunk van Isten felé. Ezt abból láthatjuk, amit a 17. versben olvasunk: „Így lett tökéletessé nálunk a szeretet, hogy beszédbeli nyíltságunk legyen az ítélet napján.” Amikor egy keresztény imádkozik Istenhez, a beszédbeli nyíltságára — vagy annak hiányára — közvetlen hatással van az, hogy mennyire szereti Istent, és mennyire érzi Isten szeretetét.

Lényeges „a tökéletes szeretet” kifejezés. A Bibliában a „tökéletes” szó nem mindig az abszolút értelemben vett tökéletességre, a legmagasztosabb formára utal, hanem magában hordozza a viszonylagosság gondolatát. Jézus például a hegyi beszédében ezt mondta: „legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti égi Atyátok tökéletes.” Jézus arra hívta fel a követői figyelmét, hogy ha csak azokat szeretik, akik viszonozzák az érzéseiket, akkor hiányos, nem teljes, fogyatékos a szeretetük. Tökéletessé, vagyis teljessé kell tenniük a szeretetüket azáltal, hogy még az ellenségeiket is szeretik. Ugyanígy, amikor János ’a tökéletes szeretetről’ írt, az Isten iránti teljes szívű, kiteljesedett szeretetre utalt, amely az ember életének minden területén megnyilvánul (Máté 5:46–48; 19:20, 21).

Amikor egy keresztény Istenhez imádkozik, tudatában van bűnös, tökéletlen mivoltának. Ám ha kiteljesedett benne az Isten iránti szeretet, és egészen érzékeli Teremtője vonzalmát, akkor nem fogja őt gátolni a helytelenítéstől vagy az elutasítástól való félelem. Beszédbeli nyíltságnak örvend majd, amikor kifejezi, mi van a szívében, és kéri bűnei bocsánatát a váltságáldozat alapján, melyről Isten szeretetteljesen gondoskodott Jézus Krisztus által. Biztos abban, hogy kéréseit meghallgatja Isten.

Hogyan ’lehetünk tökéletessé a szeretetben’, és ezzel együtt, hogyan tudjuk ’kiűzni’ a helytelenítéstől vagy az elutasítástól való félelmet? „Aki . . . megtartja az [Isten] szavát, abban igazán tökéletessé lett az Isten szeretete” — jelentette ki János apostol (1János 2:5). Gondolj bele! Ha Isten már akkor szeretett minket, amikor még bűnösök voltunk, vajon nem szeret-e most még jobban, ha igazán megbántuk a bűneinket, és igyekszünk ’megtartani a szavát’? (Róma 5:8; 1János 4:10). Leszögezhetjük, hogy ameddig hűségesek maradunk, addig ugyanaz lehet a meggyőződésünk, mint Pál apostolnak, aki ezt mondta Istenről: „Aki még saját Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, hogyan ne adna nekünk kedvesen minden mást is vele együtt?” (Róma 8:32).