Olvasók kérdései

Miért tér el a különféle bibliafordításokban a Zsoltárok könyvének számozása?

Az első teljes Biblia, amely fejezetekre és versekre lett felosztva, egy francia fordítás volt Robert Estienne kiadásában, amely 1553-ban jelent meg. Úgy tűnik azonban, hogy a Zsoltárok könyvét már sokkal korábban felosztották részekre, mivel ez a könyv több ember által szerzett, különálló zsoltárok, azaz énekek gyűjteménye.

Valószínűleg Jehova először Dávidot utasította arra, hogy állítson össze egy zsoltárgyűjteményt a nyilvános imádathoz (1Krónika 15:16–24). Feltehetően később a pap és ’hozzáértő másoló’, Ezsdrás feladata volt, hogy hiánytalanul állítsa össze végső formájába a Zsoltárok könyvét (Ezsdrás 7:6, NW). Ebből következik, hogy a Zsoltárok könyve különálló zsoltárokból tevődött össze, amikor egybeszerkesztették.

Pál apostol, amikor a pizidiai Antiókia zsinagógájában az első misszionáriusi útján beszédet tartott, idézett a Zsoltárok könyvéből: „mint ahogy meg is van írva a második zsoltárban: »Te vagy az én fiam, én Atyáddá lettem neked a mai napon«” (Cselekedetek 13:33). A mai Bibliákban ezek a szavak még mindig a második zsoltárban találhatók, a hetedik versben. Sok zsoltár számozása viszont eltér a különféle bibliafordításokban. Ez azért van, mert egyes bibliafordítások a héber maszoréta szöveg alapján készültek, míg más fordítások a görög Septuaginta alapján, mely utóbbi a héber szöveg fordítása, és az i. e. második században lett befejezve. A latin Vulgata például — amelyet sok katolikus bibliafordítás készítésénél vettek alapul — a zsoltárok Septuagintában található számozását alkalmazza, az Új világ fordítása és más Bibliák ellenben a héber szöveg számozását követik.

Konkrétan milyen eltérésekről van szó? A héber szövegben összesen 150 zsoltár van. A Septuaginta azonban a 9. és 10. zsoltárt egybevonja, csakúgy, mint a 114. és 115. zsoltárt. A 116. és 147. zsoltárt viszont két-két zsoltárra osztja. Összesen ugyanannyi zsoltár marad a különféle bibliafordításokban, de a Septuaginta fordításban a 10.-től a 146.-ig terjedő zsoltárokban eggyel eltér a számozás a héber szöveghez képest. Ezért van az, hogy a híres 23. zsoltár az 1892-es Káldi-fordításban a 22. zsoltárként van megnevezve, hiszen ez a fordítás a latin Vulgata számozását, az pedig a Septuagintáét követi.

Egyes zsoltárok versszámozása ezenkívül a fordításból eredően is eltérhet. Mi lehet ennek az oka? Az, hogy bizonyos fordítások — a többitől eltérően — követik „azt a zsidó szokást, hogy a zsoltárfeliratot az első versnek számítják” — olvasható McClintock és Strong művében, a Cyclopediában. Ha a cím vagy zsoltárfelirat hosszú, gyakran akár még két versnek is számozhatják, így annyival több versből áll az adott zsoltár.

[Lábjegyzet]