Könnyedség vagy könnyelműség?

A LEGTÖBB ember kétségtelenül örül annak, ha mások könnyed, felszabadult embernek tartják, olyannak, aki nem izgatja fel magát mindenen, és elfogadja a másságot. Ám sok esetben a könnyedség könnyelműséggé válhat. A Biblia pedig rámutat: „az ostobák könnyelműsége pusztítja el őket” (Példabeszédek 1:32, NW). Mit akar mondani ez a vers?

Más bibliafordítások úgy adják vissza az eredeti héber szó jelentését, hogy „elbizakodottság” (Újfordítású revideált Biblia), „nemtörődömség” (American Standard Version) és „önelégült elővigyázatlanság” (The New English Bible). A könnyelműség tehát a lustasággal és gondatlansággal, s ebből következően az ostobasággal vagy balgasággal hozható kapcsolatba.

Az első században a laodiceai keresztény gyülekezet tagjai hanyag módon figyelmen kívül hagyták a szellemi hiányosságaikat, vagyis önelégültségből fakadó elővigyázatlanság jellemezte őket. Elbizakodottan azzal dicsekedtek, hogy nekik ’semmire sincs szükségük’. Jézus Krisztus helyreigazította őket, és azt mondta nekik, hogy fel kell éleszteniük magukban a keresztényi buzgalmat (Jelenések 3:14–19).

A könnyelmű, önelégült elővigyázatlanság a Noé napjaiban élő emberekre is jellemző volt. Figyelmüket teljesen lekötötték a hétköznapi dolgok: „ettek és ittak, a férfiak nősültek, a nőket férjhez adták . . . , és semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat.” Majd Jézus hozzátette: „olyan lesz az Emberfiának jelenléte is” (Máté 24:37–39).

A beteljesült bibliai próféciák arról árulkodnak, hogy Jézus Krisztusnak, „az Emberfiának jelenléte” idején élünk. Bárcsak soha ne válnánk önelégülten elővigyázatlanná, nemtörődömmé és elbizakodottá, vagyis könnyelművé (Lukács 21:29–36).