Mindannyian elpusztultak

„Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.”

MÓZES és az izraeliták ezzel az énekkel ünnepelték a Vörös-tengernél történő szabadulásukat, és az őket üldöző egyiptomi ellenségeiknek, a fáraónak és haderejének a megsemmisülését (2Mózes 15:4, 5).

Akik szemtanúi voltak ennek a látványos eseménynek, kétségtelenül tanultak belőle: senki sem vonhatja sikeresen kétségbe Jehova hatalmát, illetve nem szegülhet annak ellen, hiszen ha ezt teszi, nem marad életben. Ám alig pár hónap múlva az izraeliták közül néhány kiemelkedő személy, Kórah, Dáthán, Abirám és 250-en, akik támogatták őket, nyíltan kétségbe vonták Mózes és Áron Istentől kapott hatalmát (4Mózes 16:1–3).

Jehova utasítására Mózes figyelmeztette az izraelitákat, hogy menjenek el a lázadók sátraitól. Dáthán és Abirám, valamint azok a családtagjaik, akik támogatták őket, vakmerően elutasították, hogy változtassanak a magatartásukon. Mózes ezután kihirdette, hogy Jehova, ahogyan azt Ő jónak látja, világosan meg fogja mutatni a népnek, hogy ezek a férfiak ’gyalázták az Urat’. Ekkor Jehova előidézte, hogy meghasadjon alattuk a föld. „Alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra [sírba, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása]: és befedezé őket a föld.” De mi történt Kórahhal és a többi lázadóval? „Tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, a kik füstölő szerekkel áldoznak vala” (4Mózes 16:23–35; 26:10).

A fáraó és serege, valamint azok, akik a pusztában fellázadtak, mind elpusztultak, mivel nem ismerték el Jehova hatalmát, és azt, hogy Őt érdekli, mi történik a népével. Ezért hát sürgető, hogy mindenki, aki ezekben a válságos napokban Jehova védelmét szeretné élvezni, tanuljon Jehováról, és engedelmeskedjen neki mint a Legfelségesebbnek és „Mindenhatónak”. Ha így teszünk, nem lesz mitől félnünk, mivel Jehova ezt mondja nekünk: „Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá” (Zsoltárok 91:1, 7–9).