Amikor a hallgatás beleegyezést jelent
A VALLÁS nácizmusban betöltött szerepét leplezetlenül tárgyalja a Betrayal—German Churches and the Holocaust (Árulás — A német egyházak és a holokauszt) című könyv. „A keresztények között megszokott volt, hogy támogatják az uralkodó rendszert — állítja a könyv —, és a túlnyomó többség elmulasztott tiltakozni a zsidók üldözése ellen. Ebben az esetben a hallgatás hangosabb volt a szavaknál.”
Mi vonzotta az állítólagos keresztényeket a nácizmushoz? Ahogy a könyv elmagyarázza, sokakat az csábított, hogy Hitler a „törvényes rend fenntartása által közelítette meg a német társadalmat”. Ezt olvashatjuk: „Szembeszállt a pornográfiával, prostitúcióval, abortusszal, homoszexualitással és a modern művészet »szemérmetlenségével«. Bronz, ezüst és arany kitüntetéseket ítélt oda olyan asszonyoknak, akik négy, hat vagy nyolc gyermeket szültek, így buzdítva őket arra, hogy maradjanak meg hagyományos otthoni szerepükben. Ez a hagyományos értékekhez való odafordulás, párosulva a militarista nacionalizmussal, melyet Hitler válaszként ajánlott a versailles-i békeszerződés által a nemzetet ért megaláztatásra, Németországban a nemzetiszocializmust sok — mondhatni a legtöbb — keresztény számára előnyös választássá tette.”
Egy csoport élesen elkülönült ettől. „Jehova Tanúi — jegyzi meg a Betrayal — visszautasították az erőszakban való részvételt, vagy hogy a haderő használja fel őket.” Ez elkerülhetetlenül ahhoz vezetett, hogy rosszindulatú támadást intéztek ezen kicsiny csoport ellen, és tagjai közül sokakat koncentrációs táborokba vetettek. Mégis mások, akik Krisztus követőinek tartották magukat, nem tiltakoztak. Továbbá a könyv kijelenti: „A katolikusok és a protestánsok általában véve inkább ellenséges érzületet, mintsem rokonszenvet mutattak Jehova Tanúi iránt, és inkább szimpatizáltak Hitler kíméletlen irányelveivel, mint a Tanúk mindenfajta háborút ellenző irányzatával.” Hallgatásuk kétségkívül hozzájárult ahhoz az embertelen bánásmódhoz, amelyben a Tanúk részesültek a náci rezsim alatt.
Míg az egyházak náci politikába való belekeveredése továbbra is túlfűtött viták forrása, addig a Betrayal Jehova Tanúit olyan „vallásos csoportnak” nevezi, „amely visszautasította, hogy támogassa a rezsimet, vagy együttműködjön azzal”.