Miért legyünk megbocsátók?

„A TUDÓSOK olyan kutatásokba kezdtek, amelyek bizonyítani látszanak a megbocsátás kedvező hatását az érzelmi és nagy valószínűség szerint a fizikai egészségre is.” Erről számol be a kanadai The Toronto Star című újság. Az amerikai Stanford Egyetem professzora, Carl Thoresen, aki egy megbocsátással foglalkozó kutatás vezetője, megjegyzi, hogy „nagyon kevés ember van tisztában azzal, hogy mi a megbocsátás, és hogyan is működik valójában”.

Az őszinte megbocsátás a keresztényiség létfontosságú része. A The Toronto Star beszámolója szerint a megbocsátás azt jelenti, hogy „felismerjük, hogy megbántottak, felhagyunk minden ebből adódó nehezteléssel, majd pedig a sértő személy felé könyörülettel, sőt szeretettel közeledünk”. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elnézzük a sértést, kimentjük az illetőt, vagy elfelejtjük, illetve tagadjuk, ami történt. És nem jelenti azt sem, hogy újra sérelmet kell elszenvednünk miatta. A beszámoló szerint az őszinte megbocsátás kulcsa az, hogy „meg kell szabadulnunk a haragtól és a negatív érzésektől”.

A kutatók szerint még további vizsgálatokat kell végezni arról, milyen kedvező fizikai hatásai vannak a megbocsátásnak. Azt viszont már biztosan állíthatják, hogy jótékony lélektani hatásai vannak, például „csökkenti a stresszt, az idegességet és a lehangoltságot”.

Az egyik kiemelkedő ok, amiért megbocsátónak kell lennünk az, amelyről az Efézus 4:32 (Újfordítású revideált Biblia) ír: „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Kiemelés tőlünk.) Amikor megbocsátásra kerül a sor, mint ahogy más dolgokban is, Istent kell utánoznunk (Efézus 5:1).

Ha nem lennénk hajlandók megbocsátani, amikor van alap az irgalomra, az rossz hatással lenne az Istennel ápolt kapcsolatunkra. Jehova elvárja tőlünk, hogy megbocsássunk másoknak. Csak így imádkozhatunk azért, hogy ő is megbocsásson nekünk (Máté 6:14; Márk 11:25; 1János 4:11).