„Körüljárom oltárodat, Istenem!”
„ÁRTATLANSÁGBAN megmosván kezeimet körüljárom oltárodat, Istenem!” (Zsoltárok 25:6 [26:6], Báró Szepessy-féle fordítás). A hajdan élt Dávid király e szavakkal hirdette Jehova iránti odaadását. De miért, és milyen értelemben ’járta körül’ Jehova oltárát?
Dávid számára Jehova imádatának a központja a rézzel borított áldozati oltárt magában foglaló sátortemplom volt. Dávid uralma idején ez a Jeruzsálemtől északra fekvő Gibeonban állt (1Királyok 3:4). Az oltár mindössze körülbelül 2 négyzetméternyi volt, sokkal kisebb, mint az a pompás oltár, amelyet később Salamon templomának az udvarán emeltek.a Dávid azonban gyönyörűségét lelte a sátortemplomban és annak oltárában, amely a tiszta imádat központja volt Izráelben (Zsoltárok 26:8).
Az oltáron égő áldozatokat, közösségi áldozatokat és bűnért való áldozatokat mutattak be, az évenkénti engesztelésnapnak pedig az volt a jellegzetessége, hogy a nemzet érdekében ajánlottak fel áldozatokat. Az oltárnak és az áldozatoknak jelentőségük van a mai keresztények számára. Pál apostol kifejtette, hogy az oltár jelképezte Isten akaratát, amellyel összhangban elfogadott egy megfelelő áldozatot az emberiség megváltásáért. Pál a következőket mondta: „A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által” (Zsidók 10:5–10).
Mielőtt a papok az oltárnál szolgáltak, szokás szerint vízzel megmosták a kezüket, hogy megtisztítsák magukat. Tehát helyénvaló, hogy Dávid király ’ártatlanságban mosta kezeit’, mielőtt ’körüljárta az oltárt’. „Tiszta szívvel és őszintén” cselekedett (1Királyok 9:4, Újfordítású revideált Biblia). Ha nem mosta volna meg ily módon a kezeit, akkor imádata — ’az oltár körüljárása’ — nem lett volna elfogadható. Persze Dávid nem volt lévita, és nem volt meg az a kiváltsága, hogy papi feladatokat lásson el az oltárnál. Noha király volt, még a sátortemplom udvarába sem léphetett. Mégis, hűséges izraelitaként engedelmeskedett a Mózesi Törvénynek, és felajánlásait rendszeresen az oltárhoz vitte bemutatásra. Abban az értelemben járt az oltár körül, hogy életét a tiszta imádatra összpontosította.
Követhetjük-e ma Dávid példáját? Igen. Mi is ártatlanságban moshatjuk kezünket, és Isten oltára körül járhatunk, ha hitet gyakorlunk Jézus áldozatában, majd ’ártatlan kézzel és tiszta szívvel’, teljes lelkünkből szolgáljuk Jehovát (Zsoltárok 24:4).
[Lábjegyzet]
a Az oltár mintegy 9 négyzetméternyi volt.
[Kép a 23. oldalon]
Az oltár Jehova akaratát szemléltette, mellyel összhangban elfogad egy megfelelő áldozatot az emberiség megváltásáért