„Ha a só ízét veszti”

HARCOLTAK érte. Használták fizetőeszközként. Értékét tekintve az ókori Kínában a második helyen állt az arany után. Igen, az emberek régóta értékes árucikknek tartják a sót. A mai napig gyógyító és fertőtlenítő hatást tulajdonítanak neki, és a világ minden részén használják ízesítőként és tartósítószerként.

Mivel a só ennyire értékes, és ilyen sokoldalúan felhasználható, nem meglepő, hogy a Biblia is megemlíti a sót mint jelképet. A Mózesi Törvény például megkövetelte, hogy meg kell sózni mindent, amit az oltáron felajánlanak Jehovának (3Mózes 2:13). Ezt nem azért kellett tenni, hogy az áldozat ízletesebb legyen, hanem valószínűleg azért, mert a só jelképezte azt, hogy az áldozat nem romlott vagy tisztátalan.

Jézus Krisztus a híres Hegyi beszédében ezt mondta a követőinek: „Ti vagytok a föld sója” (Máté 5:13, Katolikus fordítás). Ezzel Jézus azt akarta kifejezni, hogy ha a követői Isten Királyságáról prédikálnak másoknak, az — miként a tartósítószer — megőrizheti a hallgatókat, vagyis megmentheti az életüket. Igen, ha a hallgatóik alkalmazták Jézus szavait, az megvédte őket az erkölcsi és szellemi romlottságtól, mely jellemző volt azokra a közösségekre, amelyekben éltek és szolgáltak (1Péter 4:1–3).

Jézus azonban a következő figyelmeztetéssel folytatta: „Ha a só ízét veszti . . . , nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.” Albert Barnes bibliatudós ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az a só, melyet Jézus és az apostolai ismertek, „nem volt tiszta, hanem növényi részekkel és a talaj alkotórészeivel keveredett”. Ha pedig ez a só elvesztette a sós ízét, akkor „javarészt csak a talaj alkotórészei maradtak belőle”. Barnes szerint „ez teljesen hasznavehetetlenné vált, csak arra volt jó, hogy . . . kiöntsék az ösvényekre, utakra, mint a kavicsot”.

Megfogadva ezt a figyelmeztetést, a keresztényeknek figyelniük kell arra, hogy ne hagyjanak fel a nyilvános tanúskodással, vagy ne keveredjenek Istennek nem tetsző viselkedésbe. Ha így tennének, szellemileg romlottá és hasznavehetetlenné válnának, miként a ’só, amely ízét veszti’.