Győzelem a gonosz felett

„HOGY meri ócsárolni az én uramat, királyomat ez a döglött kutya?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a fejét!” Ez a kérés Abisaitól jött, egy izraelita hadvezértől. Ez volt haragos válasza, amikor hallotta, hogy urát, Dávid királyt a Benjámin törzséből való Sémei gyűlölködve gyalázza (2Sámuel 16:5–9, Újfordítású revideált Biblia).

Abisai hajlott a napjainkban általánosan elfogadott nézetre — a „saját fegyverével győzd le ellenfeled!” alapelvre. Igen, Abisai azt akarta, hogy Sémei lakoljon meg azért, hogy szidalmakat szórt Dávidra.

De vajon hogyan reagált Dávid? Visszatartotta Abisait, így szólva: „Hagyjatok békét néki.” Bár ártatlan volt azokban, melyekkel Sémei vádolta, Dávid alázatosan ellenállt a kísértésnek, hogy megtorolja a sérelmet. Ehelyett inkább Jehovára bízta az ügyet (2Sámuel 16:10–13).

Amikor Dávid visszatért a trónra az után, hogy fia sikertelen lázadása elől elmenekült, Sémei az elsők között volt, akik üdvözölték őt, és kegyelmet kértek. Abisai megint meg akarta őt ölni, de Dávid ekkor sem engedte (2Sámuel 19:15–23).

Ebben az esetben Dávid méltóképpen ábrázolta Jézus Krisztust, akiről Péter apostol ezt írta: „A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott . . . ; hanem hagyta az igazságosan ítélőre” (1Péter 2:23).

Ma a keresztények azt a figyelmeztetést kapják, hogy legyenek „kegyesek [alázatos szelleműek, NW]: nem fizetvén gonoszszal a gonoszért” (1Péter 3:8, 9). Ha követjük Dávid és Jézus Krisztus eljárásmódját, mi is képesek leszünk ’jóval meggyőzni a gonoszt’ (Róma 12:17–21).