Emlékszel rá?
Értékeléssel olvastad Az Őrtorony legutóbbi számait? Nos, lássuk, tudsz-e válaszolni a következő kérdésekre:
◻ Miért olyan találó a felkent keresztényekre az a Pál által használt kifejezés, hogy ’Krisztusért járnak követségben’? (2Korinthus 5:20).
Az ókorban a követeket főként ellenséges időszakokban küldték el, hogy járjanak utána, el lehetne-e kerülni a háborút (Lukács 14:31, 32). Mivel az emberiség bűnös világa elidegenedett Istentől, ő kiküldi felkent követeit, hogy mondják el az embereknek, mik a békefeltételei, arra ösztönözve őket, hogy keressék a békét Istennel. (12/15 18. oldal.)
◻ Melyik az a négy dolog, amely erősítette Ábrahám hitét?
Először is azáltal mutatta ki Jehovába vetett hitét, hogy odafigyelt, amikor Isten beszélt (Zsidók 11:8); másodszor, hite szoros összefüggésben volt a reménységével (Róma 4:18); harmadszor, Ábrahám gyakran beszélt Jehovával; és negyedszer, Jehova támogatta Ábrahámot, amennyiben követte az isteni utasításokat. Ugyanezek a dolgok erősíthetik a mi hitünket is. (1/1 17. oldal.)
◻ Mit jelent ez a kifejezés: „ne vígy minket kísértetbe”? (Máté 6:13).
Arra kérleljük Istent, ne engedje meg, hogy elessünk, amikor arra érzünk kísértést, hogy ne engedelmeskedjünk neki. Jehova vezethet minket, hogy ne bukjunk el, és ne csapjon be minket Sátán, „a gonosz” (1Korinthus 10:13). (1/15 14. oldal.)
◻ Mit kell tennünk azért, hogy Isten megbocsásson nekünk?
Az Istennek való beismerésen kívül meg is kell bánnunk a bűnünket, és ’megbánáshoz illő gyümölcsöket kell teremnünk’ (Lukács 3:8, NW). Ha bűnbánó szellemet mutatunk, és szeretnénk jóvátenni a rosszat, az egyben arra is indít minket, hogy kérjük a keresztény vének szellemi segítségét (Jakab 5:13–15). (1/15 19. oldal.)
◻ Miért kell törekednünk arra, hogy alázatosak legyünk?
Az alázatos személy türelmes, hosszútűrő, és nem veszi magát túl komolyan. Az alázatosság igaz barátokat szerez, akik szeretnek téged. És ami ennél is fontosabb, Jehova áldását eredményezi (Példabeszédek 22:4). (2/1 7. oldal.)
◻ Milyen szembetűnő különbség van Jézus és Ádám halála között?
Ádám rászolgált a halálra, mivel szántszándékkal nem engedelmeskedett a Teremtőjének (1Mózes 2:16, 17). Ezzel szemben Jézus egyáltalán nem szolgált rá a halálra, mivel „bűnt nem cselekedett” (1Péter 2:22). Amikor tehát Jézus meghalt, volt neki valamije, ami rendkívül értékes volt, amivel a bűnös Ádám nem rendelkezett a halálakor — ez az érték a tökéletes emberi élethez való jog volt. Jézus halálának ennélfogva áldozati értéke volt az emberiség megváltásában. (2/15 15, 16. oldal.)
◻ Ezékiel prófétai látomásában mit szemléltetett a város?
Mivel a város az ország közönséges (nem szent) területének közepén látható, ezért valamilyen földi helynek kell lennie. Ennélfogva úgy tűnik, a város a földi igazgatást szemlélteti, amely mindazok javát szolgálja, akik az igazságos földi társadalmat alkotják. (3/1 18. oldal.)
◻ Miért mosta meg Jézus a tanítványai lábát, amikor i. sz. 33-ban megünnepelték a pászkát?
Jézus nem egy szertartást vezetett be a lábmosásra. Inkább segített az apostolainak, hogy új szemléletmódot fejlesszenek ki, alázatosságot és készséget arra, hogy elvégezzék a legalantasabb feladatot is testvéreik érdekében. (3/1 30. oldal.)
◻ Amikor másokat tanítunk, mi az, ami fontosabb az adottságoknál?
Az, hogy milyen tulajdonságaink vannak, és milyen szellemi szokásokat ápolunk, amelyeket a tanulmányozók utánozhatnak (Lukács 6:40; 2Péter 3:11). (3/15 12. oldal.)
◻ Hogyan fejlődhetnek a nyilvános szónokok a Szentírás felolvasásában?
Gyakorlással. Igen, azáltal, ha hangosan olvasnak újra meg újra, míg nem megy folyékonyan. Ha a Bibliáról készült hangkazetta hozzáférhető, bölcs dolog figyelni az olvasó értelem szerinti hangsúlyozására és modulációjára, s megjegyezni, hogyan kell a neveket és a szokatlan szavakat kiejteni. (3/15 20. oldal.)
◻ Hogyan tér vissza a szellem Istenhez, amikor meghal valaki? (Prédikátor 12:9, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása).
Mivel a szellem az életerőt jelenti, tehát ’visszatér Istenhez’ abban az értelemben, hogy annak a személynek bármilyen kilátása a jövőbeni életre teljesen Istennél van. Csakis Isten tudja helyreállítani a szellemet, vagyis életerőt, s ezzel előidézni, hogy egy személy visszatérjen az életbe (Zsoltárok 104:30). (4/1 17. oldal.)