A próféciák — Céljuk és beteljesedésük ideje

A PRÓFÉCIÁK akár jövendölések voltak, akár egyszerűen azért ihlették őket, hogy oktassanak vagy fegyelmezzenek, javára váltak azoknak is, akik először hallották, és azoknak is, akik a rá következő bármelyik időszakban hittek Isten ígéreteiben. Akik eredetileg kapták a próféciákat, azokat arról biztosították ezek a próféciák, hogy az évek vagy évszázadok múltával Isten nem ingott meg a szándékában, hanem szilárdan ragaszkodik a szövetségében adott szavaihoz és ígéreteihez. (Vesd össze: Zsoltárok 77:6–10; Ésaiás 44:21; 49:14–16; Jeremiás 50:5.) Dániel próféciája például olyan ismeretanyagot közölt, amely felbecsülhetetlen értékű kapocs a Héber Iratok, vagyis a keresztény kor előtt írt Iratok befejezésének ideje és a Messiás eljövetele között. Mivel a világban bekövetkező eseményeket jövendölte meg, többek között az egymás után következő világhatalmak felemelkedését és bukását, arról biztosította a perzsa, görög, római uralom évszázadaiban élő zsidókat (és az utánuk következő keresztényeket), hogy nincs olyan esemény, amelyet ne látott volna Isten előre, hogy az ő idejükben történteket Isten valóban előre megjövendölte, és hogy Jehova szuverén szándékának a megvalósulása még mindig biztos. Védte őket attól, hogy ilyen letűnő uralmakba, és azok mulandó hatalmába vessék hitüket és reményüket, és segített ezeknek a hithű embereknek, hogy bölcsen éljék életüket. (Vesd össze: Dániel 8:20–26; 11:1–20.)

Az a tény, hogy sok prófécia teljesedett be az ő idejükben, meggyőzte az őszinte egyéneket, hogy Istennek hatalmában áll véghezvinni szándékát, akármilyen ellenségeskedéssel találkozzon is. Bizonyította egyedülálló istenségét, és hogy egyedül ő képes megjövendölni és véghezvinni ilyen eseményeket (Ésaiás 41:21–26; 46:9–11). Ezek a próféciák azt is lehetővé tették, hogy ezek az őszinte emberek jobban megismerjék Istent, és világosabban értsék az akaratát meg az erkölcsi irányadó mértékeit, amelyek alapján cselekszik és ítél, hogy ezekkel összhangba tudják hozni az életüket (Ésaiás 1:18–20; 55:8–11).

Sok prófécia először a keletkezésekor élt emberekre volt érvényes, illetve rajtuk teljesedett, számos prófécia Istennek a test szerinti Izráel, valamint az őket körülvevő nemzetek feletti ítéletét mondta el, és megjövendölte Izráel és Júda bukását, valamint az azt követő helyreállítását. De ezek a próféciák ugyanolyan értékesek a későbbi nemzedékek, így a keresztény gyülekezetek számára is akár i. sz. az első században, akár a mi időnkben. Az apostol ezt mondja: „Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen” (Róma 15:4). Mivel Isten nem változik az erkölcsi irányadó mértékeiben és a szándékában (Malakiás 3:6; Zsidók 6:17, 18), ezért az Izráellel való bánásmódja megmutatja, hogy mit fog tenni az emberekkel hasonló helyzetekben bármely más időszakban. Jézus és a tanítványai ezért jogosan alkalmaztak olyan prófétai kijelentéseket a saját napjaikra, amelyek évszázadokkal korábbi időre is alkalmazhatók voltak (Máté 15:7, 8; Cselekedetek 28:25–27). Más próféciák nyilvánvalóan a jövőről beszéltek, némelyik kifejezetten és csakis Jézus földi szolgálatával és az azt követő eseményekkel volt kapcsolatos (Ésaiás 53; Dániel 9:24–27). A Messiás megjelenésekor élőknek a próféciák segítettek azonosítani a Messiást, és igazolni a megbízatását és az üzenetét.

Miután Jézus távozott a földről, a Héber Iratok a benne található próféciákkal együtt kiegészítették Jézus tanításait, létfontosságú háttér-információt adva, amelynek segítségével keresztény követői átláthatták a későbbi eseményeket, időben el tudták helyezni őket, és megtudták, hogy mi az értelmük, és milyen jelentőségük van. Ez megalapozottá, érvényessé és erőteljessé tette prédikálásukat és tanításukat, s biztonságot és bátorságot adott nekik, amikor ellenségeskedéssel kellett szembenézniük (Cselekedetek 2:14–36; 3:12–26; 4:7–12, 24–30; 7:48–50; 13:40, 41, 47). A korábban ihletett kinyilatkoztatásokban sok erkölcsi útmutatót találtak, melyekből meríthettek „a tanításhoz, a feddéshez, a megjobbításhoz, az igazságban való neveléshez” (2Timótheus 3:16, 17; Róma 9:6–33; 1Korinthus 9:8–10; 10:1–22). Péter, akinek a próféciák még bizonyosabbá váltak, mivel látta az elváltozási látomást, ezt mondta: „igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben” (2Péter 1:16–19; Máté 16:28—17:9). Tehát a keresztény kor előtti próféciák kiegészítették a Jézus által nyújtott oktatást, és Isten általuk irányította a keresztény gyülekezetet a fontos döntések meghozatalánál, például a nem zsidó hívők ügyében is (Cselekedetek 15:12–21; Róma 15:7–12).

A próféciák ezenkívül figyelmeztettek, tanácsot adtak, amikor sürgősen kellett cselekedni. Erre hathatós példa Jézus figyelmeztetése, melyet Jeruzsálem közelgő pusztulása és a miatt a helyzet miatt adott, mely megmutatta követőinek, hogy mikor kell biztonságos helyre menekülniük Jeruzsálemből (Lukács 19:41–44; 21:7–21). Ehhez hasonló prófétai figyelmeztetések Krisztus jelenlétének az idejére vonatkoznak. (Vesd össze: Máté 24:36–42.)