A beszéded sebez vagy gyógyít?

EZEKBEN a nehéz időkben nem meglepő, hogy sokan ’megtört szívűek’ és ’sebhedt lelkűek’ (Zsoltárok 34:19). Így Pál apostol szavai szerint állandóan arra van szükség, hogy ’bátorítsuk a félelmes szívűeket’, és ’gyámolítsuk az erőtleneket’ (1Thessalonika 5:14). De mit tegyünk akkor, ha egy embertársunk megsért minket, vagy igen helytelenül cselekszik? Ilyen helyzetben talán úgy érezzük, egyszerűen jogunk van megfenyíteni az egyént. Azonban helyénvaló az elővigyázatosság. A tanács, még ha indokolt is, káros lehet, ha kíméletlen stílusban adjuk elő. A Példabeszédek 12:17 megállapítja: „Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz.”

Ezért amikor arra készülünk, hogy valakit helyreigazítsunk, vagy rendezzünk egy félreértést, létfontosságú emlékeznünk a Példabeszédek 12:17. versének második részére: „a bölcseknek nyelve orvosság.” Mindig kérdezd meg magadtól: „Ha helyreigazításra lenne szükségem, én hogy szeretném, hogyan bánjanak velem?” A legtöbben kedvezőbben reagálunk a buzdításra, mint a kritikára. Így hát légy nagylelkű a dicséretben. Ez gyakran arra ösztönözheti a vétkest, hogy megjavuljon, és sokkal valószínűbb, hogy hálás lesz bármilyen segítségért, melyet felajánlanak neki.

Mennyire létfontosságú hát, hogy szavainkat mindig szelídséggel vegyítsük! A gyógyító szavak azt az érzést keltik a hallgatóban, amelyet a zsoltáríró érzett, aki ezt írta: „Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem” (Zsoltárok 141:5).