Szavak nélkül dicsérik Teremtőjüket

A NAPLEMENTÉK természetüknél fogva látványosságok. Van azonban egy különleges hegy az olaszországi Toscanában, az Apuane-hegységben, ahol a hegy mögött lemenő nap látványa egészen egyedülálló.

Egy bizonyos távolságból nézve úgy tűnik, mintha a nap nem a hegy mögött menne le, hanem inkább belesüppedne abba. Miért? A hegy csúcsának van egy természetes íve, amely olyan, mintha kivájtak volna egy darabot a hegyből. Ez a hegyfok valóban rászolgált a nevére: Monte Forato — a Lyukas-hegy. Mivel a föld a nap körül kering, az íven keresztül nézve évente csak kétszer látszik úgy, mintha a nap belesüppedne a Monte Foratóba.

Mint a teremtés más jellegzetességei, az élettelen egek is dicsérik Teremtőjüket. Hogyan? Ugyanúgy, ahogyan egy gyönyörű festmény dicséretet szerezhet a művésznek, aki készítette. Az égitestek valójában Jehova hatalmáról, bölcsességéről és felséges voltáról beszélnek. Ahogyan a zsoltáríró megállapította, „az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” (Zsoltárok 19:2; 69:35). Mivel a nap és más élettelen égitestek dicsérik Teremtőjüket, mennyivel inkább ezt kellene tennünk nekünk! (Zsoltárok 148:1, 3, 12, 13).