Vágyakozol egy igazságos világ után?

EGY fából készült, háromárbocos, kétfedélzetes vitorlás hajó közeledik a part felé, melyet ma a Massachusetts állambeli (USA) Cape Cod néven ismernek. A legénység és a hajón lévő 101 utas kimerült a tengeren töltött 66 naptól. Megpróbálva elmenekülni a vallásos üldözés és a gazdasági nehézségek elől, fárasztó utat tettek meg az Atlanti-óceánon át.

Amint e hajó, a Mayflower utasai 1620. november 11-én megpillantották a szárazföldet, szemükben felragyogott az újrakezdés reménye. Egy jobb világ alapjának lefektetésére vágyva a hajó utasainak felnőtt férfi tagjai közül legtöbben aláírták a Mayflower-szerződést. Ebben megállapodtak, hogy „igazságos és pártatlan törvényeket” hoznak „a gyarmat általános jóléte érdekében”. Vajon álmuk egy olyan világról, amely erkölcsileg becsületes és tisztességes mindenkivel szemben — egy igazságos világ —, valósággá vált?

Bár a Mayflower fedélzetén kötött szerződés az amerikai kormányrendszer egyik alapkövének tekinthető, az igazságtalanság mégis mindennapos Amerikában, éppen úgy, mint a világon mindenütt. Figyeljük meg például egy férfi esetét, akire a rendőrök rálőttek, miközben megpróbált elszökni, azután hogy kirabolt és lelőtt egy üzlettulajdonost. Pert indított a rendőrség és New York város ellen, és több millió dollárt kapott megegyezés alapján.

Figyeljünk meg egy másik példát. Mialatt a joghallgatók az ügyvédi szakvizsgán voltak a kaliforniai Pasadenában, egyikük rohamot kapott, és összeesett. Két mellette lévő tanuló rögtön segítséget nyújtott neki szívmasszázzsal és mesterséges légzéssel, amíg a mentőorvosok meg nem érkeztek. A tanulók negyven percet töltöttek a férfi ellátásával. Mégis, amikor időt kértek, hogy befejezhessék a vizsgát, a kamarai tisztviselő elutasította őket.

Ott van azután a bűnözés megtorlásának kérdése. A gazdasági elemző, Ed Rubenstein rámutat: „A legtöbb bűneset soha nem végződik letartóztatással. Sokakat a letartóztatottak közül nem állítanak bíróság elé. Sok elítéltet feltételesen szabadlábra helyeznek. A bűnöző szemszögéből nézve a várható büntetés valószínű, de nem bizonyos.” A betöréses lopások adatait felhasználva arra a következtetésre jutott, hogy egy lehetséges betörő „az esetek több mint 98 százalékában elkerüli a börtönbüntetést”. A büntetés kockázatának csekély volta több bűncselekményhez és bűnügyi áldozathoz vezet (Prédikátor 8:11).

Sok országban a gazdag kisebbség egyre gazdagabb lesz, míg a szegény tömegek gazdasági igazságtalansággal néznek szembe. Gyakori az ilyen igazságtalanság, amikor az embereknek a bőrszínük, etnikai hátterük, nyelvük, nemük vagy vallásuk miatt kevesebb esélyük van körülményeik megjobbítására, vagy akár a saját létfenntartásukra. A The New York Times szerint például „a hindulakta Dél-Ázsiában közel negyedmilliárd ember — akik közül a legtöbben Indiában és Nepálban élnek — úgy születik és hal meg, mint érinthetetlen”. Ezért milliók pusztulnak el kitéve a nincstelenségnek, az éhezésnek és a betegségeknek. Az igazságtalanság egész életükön keresztül kíséri őket, a bölcsőtől a sírig.

És mit mondjunk a látszólagos igazságtalanságokról, amelyek felette állnak az emberi irányításnak? Gondoljunk azokra a csecsemőkre, akik születési rendellenességekkel jönnek világra — vakon, fogyatékosan vagy nyomorékon. Vajon nem érzi egy nő igazságtalannak, ha kisbabája nyomorékon vagy halva születik, míg a mellette lévő nők egészséges újszülötteket ölelnek magukhoz?

Sajnos az igazságtalanság nagyon elterjedt, és annak következményei is — a mérhetetlen szenvedés, valamint a béke, öröm és megelégedettség hiánya. A megfigyelt vagy átélt igazságtalanságtól felháborodva sokan erőszakhoz folyamodnak, amely csak tetézi az emberi szenvedést. A legtöbb háborút a megfigyelt igazságtalanságok miatt folytatták.

Miért eredménytelen az ember egy igazságos világ létrehozásában? Vajon egy ilyen világ csak álom?

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

Corbis-Bettmann

[Kép a 4. oldalon]

A Mayflower-szerződés aláírása

[Forrásjelzés]

Corbis-Bettmann