Szilárdan álltak a náci üldözés alatt

JEHOVA TANÚI félelmet nem ismerő feddhetetlensége a náci Németországban éles ellentétben áll a kereszténység egyházainak állásfoglalásával. Ezt jegyezte meg John Weiss történészprofesszor az Ideology of Death című könyvében. Így írt:

„Az evangélikus egyház 1934-ben ragaszkodott ahhoz, hogy a »lutheranizmus üdvözölje« a nácikat, és hálát adott »az Úristennek«, hogy ilyen »jámbor és bizalomra méltó vezért« adott a németeknek . . . Egy protestáns püspök azt írta papságának, hogy »[Hitlert] Isten küldte nekünk«.” Weiss így folytatja: „A német metodista egyház . . . egyetértett Dibelius püspökkel abban, hogy Hitler megmentette Németországot egy küszöbön álló bolsevik forradalomtól, s békét és stabilitást hozott . . . A mormon egyház értesítette hűségeseit, hogy a Hitlerrel való szembeszállás egyenlő a mormon törvény megszegésével.” Valamint még hozzáfűzte: „A katolikusoknak azt mondták, hogy szentséges kötelesség engedelmeskedni az új államnak, olyan kötelesség, amelyet sosem vontak vissza, még azután sem, hogy a papság értesült a keleten elkövetett minden borzalomról.”

De mit mondhatnánk Jehova Tanúiról? Weiss professzor rámutat, hogy „mint csoport, csak Jehova Tanúi álltak ellen a náciknak”. Közülük ezreket börtönöztek be — folytatja Weiss professzor —, „a koncentrációs táborba küldött bármelyik Tanút mégis szabadon engedték volna, ha egyszerűen csak aláír egy papírt, amelyben megtagadja a hitét”.

Jehova Tanúi feddhetetlenségére vonatkozóan Weiss professzor megjegyzi: „Példájuk azt az egyedülállóan elszánt és emberfölötti erőt szemlélteti, amellyel a korai keresztények bírtak, mielőtt intézménnyé váltak, és mielőtt a társadalmi rend iránti elkötelezettségük el nem fojtotta azt a vágyukat, hogy megalkuvástól mentesen éljenek. Ahogy egy protestáns lelkipásztor írt róluk: »nem a nagyegyházak szálltak szembe először a náci démon tombolásával, hanem ezek az emberek, akiket rágalmaztak és akikből gúnyt űztek, ők mertek szembeszegülni a hitük szerint.«”