Ha Jehova Tanúi keresik fel

Mit tegyenek a katolikusok, ha Jehova egyik Tanúja keresi fel őket az otthonukban? Az Olaszországi Püspöki Konferencia Nemzeti Katekéta Hivatalának egyik nemrég megjelent kiadványa ezt a kijelentést teszi: „Ha kedvesen, mégis határozottan elutasítja a beszélgetést, az ebben az esetben nem az emberbaráti szeretet hiányát tükrözi.”

Ezzel nem minden katolikus ért egyet, ahogy azt a Gazzetta del Mezzogiorno című napilapnak küldött egyik levél is bizonyítja, melyet egy Foggiában (Olaszország) élő férfi írt:

„Nem vagyok Jehova Tanúja. Katolikus vagyok. Bizonyos szabályok azonban elképesztenek, amelyeket az egyház ró a hívekre, közölve velük, hogy az ajtóikra olyan feliratokat ragasszanak, melyekkel Jehova Tanúit távozásra késztetik. Elvégre ezek az emberek egyszerűen csak Isten Szavát viszik, és abban segítenek másoknak, hogy mélyebb ismeretük legyen a Bibliából. Ezek a szabályok arra emlékeztetnek, amikor Olaszországban kitört a kolera, s tanácsokat kaptunk arra vonatkozóan, hogyan kerüljük el a fertőzést.

Véleményem szerint ez azt mutatja, hogy az egyház a hívek kívánságainak tekintetbevétele nélkül írja elő a saját szabályait. Néhány éve azonban azt látom, hogy még a katolikusok is házról házra járnak, s Jehova Tanúi otthonait is felkeresik, ők pedig beengedik őket, elbeszélgetnek velük, és senkit sem utasítanak el.”

Jehova Tanúi nem kényszerítik arra az embereket, hogy fogadják el az üzenetüket. Inkább erőfeszítéseket tesznek azért, hogy másokkal is megosszák azt a reménységet, melyet Isten Szava nyújt, s melyet ők maguk is vigasztalónak találtak ezekben a zűrzavaros időkben. Azzal, hogy házról házra járnak, valamint hogy elbeszélgetnek azokkal, akikkel az utcán találkoznak, Jehova Tanúi az Isten Királyságáról szóló jó hírt osztják meg azokkal, akik készek meghallgatni (Máté 24:14; Cselekedetek 5:42; 17:17).