Tiszta kézzel imádd jehovát

A ZSOLTÁRÍRÓ Dávid ihletés alatt így énekelt: „Ártatlanságban mosom kezemet, és így járom körül oltárodat, URam” (Zsoltárok 26:6, Czeglédy fordítás).

Dávid mikor e szavakat komponálta, talán Izráel lévita papjainak a szokására utalt, amikor az oltár feljáróján felmentek, majd a tűzre helyezték áldozatukat. Ám mielőtt ezt az imádati tettet végrehajtották volna, követelmény volt, hogy a papok mossák meg a kezüket és a lábukat. Ez nem csupán apró részlet volt. A pap életébe kerülhetett, ha elmulasztotta megtenni ezt az előzetes lépést (2Mózes 30:18–21).

A jelképes mosakodás szellemi és erkölcsi tisztaságot eredményez (Ésaiás 1:16; Efézus 5:26). Jehova azt szeretné, ha ma az ’oltára körül járnánk’, szolgálva őt. De megköveteli, hogy ezt tiszta kézzel tegyük — ahogy Dávid megfogalmazta, olyan kézzel, amelyet „ártatlanságban” mostunk meg. Ez nem jelentéktelen követelmény, hiszen akik tisztátalanságot gyakorolnak, nem fogják örökölni Isten Királyságát (Galátzia 5:19–21). Ha életünkben Istennek tetsző cselekedeteket hajtunk végre, ez még nem jogosít fel arra, hogy erkölcstelenségbe bonyolódjunk. Ezért írta Pál apostol: „megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek” (1Korinthus 9:27).

Akik szeretnék elnyerni Isten helyeslését és az igazi boldogságot, tiszta kézzel kell szolgálniuk Jehovát. Dávidhoz hasonlóan „tiszta szívvel és őszintén” járnak (1Királyok 9:4, Újfordítású revideált Biblia).