Királyság-hírnökök jelentik
„Végezd az evangéliumhirdető munkáját”
MIT jelent evangéliumhirdetőnek lenni? Ez a kifejezés a görög eu·ag·ge·li·szteszʹ szónak a fordítása, amely szoros kapcsolatban van az eu·ag·geʹli·on, ’jó hír’ jelentésű szóval. Az evangéliumhirdető ennélfogva a jó hír prédikálója vagy hírvivője.
Minden igaz keresztény evangéliumhirdető, mivel Isten Királyságának a jó hírét hirdeti. Pál helyénvalóan arra figyelmeztette Timótheust, hogy ’végezze az evangéliumhirdető munkáját’. Timótheusnak komolyan kellett vennie ezt a munkát. Pál arra buzdította: ’őrizze meg józanságát mindenben’, és hogy ’a szolgálatát lássa el teljesen’ (2Timótheus 4:5, NW).
Evangéliumhirdetőként mi is komolyan vesszük szolgálatunkat, és ’megőrizzük józanságunkat’, vagyis minden adandó alkalommal továbbra is éberen megosztjuk másokkal a jó hírt. Sokan ismerték meg így Jehovát és ígéreteit, miután alkalmi tanúskodás során kapcsolatba kerültek Jehova Tanúival. Ez történt Seymore-ral, egy barbadosi férfival is.
Seymore egy községi iskolában volt tanár. Charles részidőben ugyanebben az iskolában dolgozott tanárként, és Jehova egyik Tanúja volt, éber evangéliumhirdető. Teljes idejű szolga volt, vagyis úttörő, és kihasznált minden alkalmat, hogy megossza másokkal a jó hírt. Charles alkalmi tanúskodásakor hallott Seymore először a Királyság-üzenetről.
Hamarosan Seymore is elhatározta, hogy olyan sok emberrel osztja meg a Biblia igazságát, amennyivel csak lehetséges. Ezért alkalmi beszélgetésekbe elegyedett a munkahelyén az emberekkel, főleg a diákjaival. Bár néhány országban nem szabad vallást oktatni a községi iskolákban, ezt a férfit mégis azzal bízták meg, hogy vallási és erkölcsi értékeket tanítson. De Seymore ezekkel kapcsolatos korábbi nézetét ekkorra már felváltotta az újonnan szerzett bibliai ismeret. A szünetekben diákjainak Istennek az új világra tett ígéretéről, s az örök élet kilátásáról beszélt.
Hogyan reagáltak a gyerekek? Sokan őszinte érdeklődést mutattak Jehova Királyságának a jó híre iránt. Idővel Seymore 13 diákjával kezdett bibliatanulmányozást. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy heti kétszeri bibliatanulmányozásban állapodtak meg. Végül a legtöbben kezdtek eljárni a keresztény összejövetelekre Jehova Tanúi helyi Királyság-termébe. Eddig kilencen váltak önátadottakká, és keresztelkedtek meg Jehova Tanúiként. Ami Seymore-t illeti, most általános úttörőként és Jehova Tanúi egyik barbadosi gyülekezetében vénként látja el teljes mértékben szolgálatát.
Ez csak egy példa arra, hogyan végzik Jehova Tanúi részben alkalmi tanúskodással „az evangéliumhirdető munkáját” világszerte. Követik a Bibliának a Kolossé 4:5, 6-ban található figyelmeztetését, mely így hangzik: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván. A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.”