Félelem — Barát vagy ellenség?

„Arról gondolkodom, hogyan is szeretnék meghalni. Nem szeretném, ha lepuffantanának, de ha mégis, akkor inkább a fejemnél lőjenek le, itt ni, hogy azonnal meghaljak.”

EGY 14 éves lánytól hallotta ezt a Los Angeles Times egyik riportere. Diákokkal készített interjút a nemrégiben történt gyilkosságokról — amikor fiatalok gyilkoltak meg felnőtteket és más fiatalokat. A riport címe ez volt: „A félelem világa”.

Lehetetlen, hogy ne vegyük észre, sokan félelemvilágban élnek. Mitől félnek? Nehéz volna meghatározni egy konkrét félelmet. Nézd meg, találsz-e a mellékelt bekeretezett részben olyan dolgokat, amelyektől barátaid tarthatnak, vagy a környékeden több ember is fél. A bekeretezett rész a Newsweek 1993. november 22-i számából van, és egy „758 tíz-tizenhétéves gyermekkel és a szüleikkel” készített közvéleménykutatás eredményeit mutatja.

Ha ezekkel a fiatalokkal most készítenénk interjút, talán további okokat mondanának a félelemre, például a földrengéseket. Az 1994 januárjában történt Los Angeles-i katasztrofális földrengést követően a Time a következőkről számolt be: „A traumát követő stresszből fakadó rendellenességek tünetei például a hirtelen előtörő emlékek, a rémálmok, a figyelem túlzott ébersége és a harag, amit azért éreznek, mert nem tudják irányítani a saját életüket.” Egy üzletember, aki úgy döntött, elköltözik a földrengés sújtotta területről, ezt mondta: „A kár jelentéktelen. A páni félelem súlyosabb. A földszinten mész aludni, cipővel a lábadon. Nem alszol. Csak ülsz, és minden este várod a bekövetkeztét. Borzasztó.”

„A katasztrófasorozat kétségbe ejti a japánokat” — ez volt az egyik 1995. április 11-i tokiói beszámoló címe. Ezt írta: „Az ideggáztámadás . . . a japán embereknek főleg a pszichéjére mért súlyos csapást, mivel egy eseménysorozat részeként jött, amely eseménysorozat együttesen alapjában véve új bizonytalanságot teremtett a jövőt illetően . . . Az emberek többé nem érzik magukat biztonságban azokon az utcákon, melyek valaha híresek voltak arról, hogy éjjel-nappal biztonságosak.” És nem csak az idősek félnek. „Isikava professzor [a szajói egyetemtől] azt mondta, hogy az aggódás . . . főleg a fiataloknál figyelhető meg, akiknek gyakran nincs egyértelmű elképzelésük arról, mit hoz a jövő.”

A bizonyítékok arra mutatnak, hogy egyetlen, „mindent elsöprő rémkép olyannyira megváltoztathatja az agy kémiai működését, hogy az emberek még évtizedekkel később is érzékenyebben reagálnak az adrenalintermelésre”. A tudósok megpróbálják megérteni, hogyan dolgoz fel az agy egy félelmetes helyzetet — hogyan értékeljük ki a részleteket, és miért reagálunk félelemmel. Joseph LeDoux professzor ezt írta: „Reméljük, ha megtaláljuk azokat az idegpályákat, amelyeken keresztül egy helyzet az élőlényekkel megtaníttatja a félelmet, akkor világossá válnak az emlékezőképesség e fajtájának az általános mechanizmusai.”

Közülünk a legtöbbeket azonban nem érdekel túlzottan, milyen kémiai és idegrendszeri alapja van a félelemnek. Ésszerű módon talán inkább választ szeretnénk kapni a következő kérdésekre: Miért félünk? Hogyan kellene reagálnunk? Van egyáltalán jó félelem?

Valószínűleg egyetértesz azzal, hogy a félelem néha segíthet. Tegyük fel például, sötét van, ahogy mész hazafelé. Az ajtó félig nyitva, pedig te jól bezártad. Látod, hogy az ablakban árnyak mozognak. Hirtelen feszültté válsz, érzed, valami nincsen rendjén. Lehet, hogy egy tolvaj vagy egy késelő betolakodó van bent.

Az ilyen helyzetektől való ösztönös félelmed megóvhat attól, hogy meggondolatlanul, veszélyes helyzetbe kerülj. A félelem segíthet abban, hogy elővigyázatos légy, vagy hogy segítséget kérj, mielőtt még valami bajod esne. Sok példa van erre: egy tábla, amely figyelmeztet a nagyfeszültségre; bejelenti a rádió, hogy vihar közeledik a környéketekre; fülsértő gépi zaj a kocsidban, miközben egy forgalmas úton hajtasz.

Bizonyos helyzetekben a félelemérzet bizony a barátunk lehet. Segíthet megvédeni magunkat, vagy segít bölcsen cselekedni. Amint jól tudjuk az állandó vagy erős félelem azonban egyáltalán nem a barátunk, hanem az ellenségünk. Szapora légzést, szívdobogást, ájulást, remegést, émelygést és a környezettől való elkülönülés érzetét idézheti elő.

Talán igen érdekesnek fogod találni, a Biblia úgy írta le a mi időnket, mint amelyet félelmetes fejlemények és nagyfokú félelem jellemez. Miért van ez így, és milyen hatással kellene lennie ennek az életedre és a gondolkodásodra? Ezenkívül miért mondhatjuk azt, hogy a Biblia szemszögéből tekintve van olyan mindennapos félelem, ami különösen hasznos és jó? Lássuk csak.

[Kiemelt rész a 3. oldalon]

Miután megkérdeztek gyermekeket és felnőtteket, mi aggasztja őket és családjukat a leginkább, azt mondták, a következőktől félnek:

GYERMEKEK SZÜLŐK

56% Erőszakos bűncselekmény a családtagok ellen 73%

53% Egyik felnőtt elveszíti a munkáját 60%

43% Nem tudnak ennivalót vásárolni 47%

51% Anyagilag nem engedhetik meg maguknak az orvosi ellátást 61%

47% Nem tudják fizetni a lakást 50%

38% Valaki a családból kábítószerezik 57%

38% Nem marad együtt a család 33%

Forrás: Newsweek, 1993. november 22.