Értelmetlen szertartás?

A KATOLIKUSOK már évszázadok óta gyakorolják a gyónás, vagyis a bűnök megvallásának szentségét. Mégis sokak számára ez csupán üres szokás. Egy középiskola igazgatója, akit Bobnak hívnak, visszaemlékezve fiatalkorára ezt mondja: „Már tizenéves koromban sem vettem komolyan.” Miért nem? Mert értelmetlen szertartássá vált előtte a gyónás. Így magyarázza: „A gyónás nekem olyan volt, mintha a bűnnel teli csomagjaim mindegyikét a vámoshoz vittem volna a repülőtéren. Ő kérdéseket tesz fel a bűneimmel kapcsolatban, utána pedig hagy elmenni, miután fizettem valamit a luxuscikkekért, amelyeket külföldön vásároltam.”

Ehhez hasonlóan Frank Wessling az U.S. Catholicban úgy írta le a gyónás gyakorlatát, mint „egy végtelenül leegyszerűsített útmutatót, amely lépésről lépésre elvisz az általános bűnöknek a betanult bűnbánó imák általi eltörlésétől a jelképes penitencia szertartásos tettéig”. Milyen következtetést vont le Wessling? „Meg vagyok róla győződve, hogy a gyónás jót tesz a léleknek — mondja. — De valami nincs rendjén azzal, ahogyan ezt a katolikusok teszik.”

A Biblia teljesen másnak mutatja be a bűnök megvallását. A legfontosabb, hogy Istennek valljuk meg bűneinket (Zsoltárok 32:1–5). A keresztény Jakab tanítvány pedig a következőket írta: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:14, 16).

Ha egy keresztényt bűnének terhe nyomja, hívhatja a gyülekezet felvigyázóit, akik személyes és gyakorlati tanácsot tudnak adni a Bibliából, hogy segítsenek a helytelenül cselekvőnek elhagyni bűnös útját. A felvigyázók kellő buzdítást adhatnak, miközben figyelik a szellemileg gyengélkedő előrehaladását. Mennyire más ez, mint napjainkban a templomban gyakorolt gyónás formális szertartása! Megerősödve a gyülekezeti vének személyes segítsége által, a bűnbánó vétkesek enyhülésre lelhetnek, mint Dávid, aki így fejezte ki érzését egy zsoltárban: „Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak — és te elvetted rólam bűneimnek terhét” (Zsoltárok 32:5).