Mit tár fel a tükör?

NÉZZÜNK tükörbe! Mit látunk? Időnként, amikor az ember tükörbe néz, olyan kellemetlen hiányosságot fedez fel megjelenésében, amit örül, hogy kiigazíthat, mielőtt mások észrevennék.

A Biblia sokban hasonlít egy tükörhöz. Segíthet valódi képet kapni magunkról, ami meggátolja, hogy túl sokat — vagy túl keveset — gondoljunk magunkról arra vonatkozóan, hogy mennyire vagyunk értékesek Isten szemében (Máté 10:29–31; Róma 12:3). Ezenfelül a Biblia olyan hiányosságokat tárhat fel szavainkban, tetteinkben vagy magatartásunkban, amelyeket ki kell javítanunk. Amikor ez történik, vajon figyelmen kívül hagyjuk majd, amit a tükör feltár?

A bibliaíró Jakab ezt mondja: „ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt” (Jakab 1:23, 24).

Ezzel ellentétben Jakab egy másfajta embert is lefest, olyat, „a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett” (Jakab 1:25). A „belenéz” igének fordított görög szó azt jelenti, hogy odahajol vagy előrehajol, hogy belenézzen. „Többről van szó, mint csupán egy futó pillantásról” — mondja a Theological Dictionary of the New Testament. Ez a szó egy rejtett tárgy utáni gondos kutatást sejtet. „Van valami fontos, amit a szemlélő látni szeretne, még ha talán nehéz is meglátnia és egyszerre megértenie a teljes jelentését” — írja R. V. G. Tasker bibliamagyarázó.

Így hát megvizsgáljuk majd magunkat Isten Szavának a tükrében, és utána ahhoz igazodunk, amit az megkövetel? Jakab így folytatja: „az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében” (Jakab 1:25).