„Sóeladás” Mozambikban

FRANCISCO COANA, a mozambiki Országos Bizottság tagja tíz évet töltött „átnevelési táborokban”. Elmondja tapasztalatát: „Tudtam, hogy egy időre ide fogunk kerülni, így megkérdeztem a körzetfelvigyázót, hogy folytathatnám-e az általánosúttörő-szolgálatot. De hogyan tudnék elegendő időt szentelni a nyilvános szolgálatnak, hiszen majdnem mindenki Jehova Tanúja a táborokban? Azt mondtam, elmegyek Milange-ba — egy városba, mely 47 kilométerre volt tőlünk —, hogy olyan embereket találjak, akiknek prédikálhatok.

Jóllehet hivatalosan nem engedték meg, hogy elhagyjuk a tábort, ezt a szabályt nem vették szigorúan. Emlékszem, hogy bementem egy bokorba, letérdeltem és azért imádkoztam, hogy legyen módom prédikálni a helybeli embereknek. Jehova hamar válaszolt.

Megismerkedtem egy emberrel, akinek volt egy kerékpárja, és kötöttünk egy megállapodást. Beleegyezett, hogy ha megművelem a 3/4 hektárnyi földjét, mielőtt beköszönt az esős évszak, fizetségül ezt a kerékpárt adja nekem. Így minden reggel a szántóföldjét műveltem. Jehova megáldotta ezt a megállapodást, mivel végül megkaptam a kerékpárt.

Az eredmény az lett, hogy el tudtam jutni a nagyvárosba, Milange-ba, és hatékonyan folytattam az úttörőszolgálatomat ezen a termékeny szántóföldön. Mivel a munkánk betiltás alatt volt, tervet kellett készítenem arra, hogyan kínáljam fel az embereknek az igazságot. Könyveket és folyóiratokat dugtam az ingem alá, valamennyi sót tettem egy táskába, és elmentem sót árulni. 5 metical helyett 15 meticalért árultam. (Ha túl olcsón adtam volna, az emberek mindet megveszik, és semennyi só sem maradt volna, mellyel tovább tudok prédikálni!) A beszélgetéseim valahogy így folytak:

— Jó napot! Ma sót árulok.

— Mennyibe kerül?

— Tizenöt metical.

— Nem, nem. Ez rendkívül drága!

— Igen egyetértek, hogy drága. De ha úgy gondolja, hogy ez most drága, várjon csak egy kicsit, mert még sokkal drágább lesz a jövőben. Tudta azt, hogy ez meg lett jövendölve a Bibliában?

— Ezt még sohasem olvastam a Bibliámban.

— Pedig benne van. Hozza ide a Bibliáját, hadd mutassam meg önnek.

Ebből a beszélgetésből az következett, hogy az ő Bibliáját használtuk, így az enyém az ingem alatt rejtve maradhatott. A Jelenések 6. fejezetére hivatkoztam, mely válságos állapotokra és élelmiszerhiányokra utal. Ha kedvező reagálást tapasztaltam, elővettem Az igazság, mely örök élethez vezet, vagy a Jó hír, mely boldoggá tesz embereket című könyvet, és bibliatanulmányozást kezdtem.

Az lett az eredmény, hogy egy 15 fős, érdeklődő személyekből álló csoporttal tudtam tanulmányozást kezdeni Milange-ban. De ez nem sokkal azelőtt történt, hogy a hatóságok rájöttek a tevékenységünkre. Egyik nap, mialatt bibliatanulmányozást vezettem, a rendőrség berontott a házba, és letartóztatott bennünket. Mindannyiunkat — beleértve a család kisgyermekeit — a helyi börtönbe vittek. Miután egy hónapot ott voltunk, újra visszaküldtek bennünket a táborba.”

Ezek a tapasztalatok nem csökkentették a testvéreink buzgalmát. Éppen ellenkezőleg, Francisco és családja — testvéreik ezreivel együtt, akik a táborokban voltak — most szabadon gyakorolják az imádatot és prédikálnak Mozambikban.