A „béke” szó jelentése a Bibliában

A ’BÉKÉNEK’ fordított héber sha·lóhm szó a háborútól vagy zaklatástól mentes állapotra utal (Bírák 4:17; 1Sámuel 7:14; 1Királyok 4:24; 2Krónika 15:5; Jób 21:9; Prédikátor 3:8); magában hordozhatja az egészség, a biztonság és az épség (1Mózes 37:14, Újfordítású revideált Biblia), a jólét (1Mózes 41:16), a barátság (Zsoltárok 41:10, Úf) és a teljesség vagy hiánytalanság gondolatát (Jeremiás 13:19). A békének megfelelő görög szó (ei·ré·ne) ugyanúgy, mint a héber sha·lóhm szó, széles körű jelentéstartományt öltött magára, és a szó kifejezheti a jólét, a megmentés és az egyetértés gondolatát az összetűzés hiányának kiegészítéseként. Ez a szó jelenik meg az „Eredj el békével!” búcsúköszöntésben, ami némileg megfelel a „Legyél jól!” kifejezésnek (Márk 5:34; Lukács 7:50; 8:48; Jakab 2:16; vö. 1Sámuel 1:17; 20:42; 25:35; 29:7; 2Sámuel 15:9; 2Királyok 5:19).

Mivel a „béke” nem mindig pontosan egyenértékű az eredeti nyelveken használt szavakkal, a szövegösszefüggés figyelembevételével kell megállapítani, hogy mi értendő az eredeti szón. Például, ha valakit ’békességgel bocsátanak el’, az jelenthette, hogy az illetőt barátilag bocsátották el, és nem kellett attól félnie, hogy a távozásra vonatkozó engedélyt kiadó személy akadályozni fogja (1Mózes 26:29; 44:17; 2Mózes 4:18). ’Békességgel visszatérni’, mármint a csatából, azt jelentette, hogy sértetlenül vagy győzedelmesen tértek vissza (1Mózes 28:21; Józsué 10:21; Bírák 8:9; 11:31; 2Krónika 18:26, 27; 19:1). Ha valaki egy személy békéjére vonatkozóan tett fel kérdést, akkor ez azt jelentette, hogy az illető hogyléte felől tudakozódik (1Mózes 29:6; 43:27, Úf). Valakinek a ’békességével törődni’ azt az értelmet fejezte ki, hogy jólétével törődünk (5Mózes 23:7, Úf [23:6]). Egy személy számára a békés halál azt jelenthette, hogy nyugalmasan hunyt el egy örömmel végigélt, teljes élet vagy egy dédelgetett reménység megvalósulása után. (Vö. 1Mózes 15:15; Lukács 2:29; 1Királyok 2:6.) Az arra vonatkozó prófécia, hogy Jósiást ’atyáihoz gyűjtik, és sírjába békességgel viszik’, arra utalt, hogy Jósiás a Jeruzsálemre következő, megjövendölt csapás előtt fog meghalni (2Királyok 22:20; 2Krónika 34:28; vö. 2Királyok 20:19). Az Ésaiás 57:1, 2-ben az igaz személyt úgy ábrázolják, mint aki békességre jut a halálban, és azáltal megmenekül a csapástól.