Kielégíti a vallás a szükségleteidet?

LEVEGŐ, víz, élelem, menedék — ezeket ismerik el általánosan emberi szükségletekként. Nélkülük ínséget szenvednél és meghalnál. Régen azonban az izraeliták vezetője, Mózes egy másfajta emberi szükségletre hívta fel a figyelmet, amely még fontosabb, mint az élelem vagy a víz. Ezt mondta Mózes: „nem csak kenyéren él az ember, hanem az Örökkévaló [Jehova, NW] ajkának minden nyilatkozásán él az ember” (5Mózes 8:3, Mózes öt könyve és a Haftárák).

Mózes ezekkel a mélyreható szavakkal vallási vagy szellemi szükségleteink kielégítésének fontosságára mutatott rá. Arra utalt, hogy az életünk függ attól, hogy kielégítjük-e ezeket a szükségleteinket! Negyvenéves pusztai vándorlásuk során az izraeliták szó szerint ’az Örökkévaló ajkának nyilatkozásán éltek’. Túléltek olyan dolgokat, amelyek egyébként végzetes megpróbáltatásnak bizonyultak volna. Isten parancsára bizonyos mannának nevezett étel szállt alá csodálatos módon az égből. Víz fakadt a sziklákból szomjuk oltására. Isten azonban a fizikai szükségleteikről való törődésnél többet tett. Mózes ezt mondta: „a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened” (5Mózes 8:4, 5; 2Mózes 16:31, 32; 17:5, 6).

Az izraeliták nem maradtak magukra annak kidolgozásában, hogy mi jó és mi helytelen erkölcsi vagy vallási tekintetben. Magától Istentől kaptak utasítást. Isten a Mózesi Törvényt adta nekik, egy rendkívüli jogszabálygyűjteményt, amely az egészséges táplálkozásról való tudnivalókat, szigorú egészségügyi törvénykönyvet és alapos erkölcsi, illetve vallási alapelveket vázolt fel. Isten ezáltal Izrael egészségét és szellemi jólétét segítette elő. Az ’Örökkévaló ajkának nyilatkozásán’ éltek.

Izrael emiatt teljes mértékben különbözött más nemzetektől. Mózes napjaiban Egyiptom uralkodott első világhatalomként. Nagyon vallásos ország volt. A World Book Encyclopedia a következőket mondja: „Az ókori Egyiptom abban hitt, hogy különböző istenségek (istenek és istennők) befolyásolják a természet mindenféle megnyilvánulását és az ember mindenfajta tevékenységét. Ezért sok istenséget imádtak . . . Minden kisebb-nagyobb egyiptomi városban a főbb istenségeken kívül az emberek a saját különleges istenüket imádták.”

A sok istenben való hit vajon kielégítette az egyiptomiak szellemi szükségleteit? Nem. Egyiptom olyan országgá vált, amely belemerült a babonaságba és a lealacsonyító szexuális gyakorlatokba. Egyáltalán nem járult hozzá az élethez és az egészséghez; az egyiptomi életmód inkább „gonosz nyavajákhoz” vezetett (5Mózes 7:15). Nem csoda hát, ha a Biblia megvetéssel beszél az egyiptomi istenekről, „förtelmes bálványoknak” nevezve őket (Ezékiel 20:7, 8, Újfordítású revideált Biblia).

Ma hasonló állapotok uralkodnak. A legtöbb ember bizonyos fajta vallási hitet mond a magáénak, legalábbis valamilyen formáját; kevesen mondanák el magukról, hogy istentelenek. Nyilvánvaló azonban, hogy általában véve a vallás nem tudta kielégíteni az emberiség szellemi szükségleteit. Vajon ma létezne a háború, a faji előítélet, az éhezés és a könyörtelen szegénység problémája, ha az emberiség igazán „az Örökkévaló ajkának minden nyilatkozásán” élne? Természetesen nem! Ennek ellenére, kevesen vennék fontolóra vallásuk megváltoztatását. Nos, néhányan még beszélgetni sem hajlandók a vallásról, vagy figyelembe sem vesznek új vallásos elképzeléseket!

Egy férfi például Ghánában, Nyugat-Afrikában a következőt mondta egy keresztény szolgának: „Én abban hiszek, hogy Isten nekünk, afrikaiaknak a mi hatalmas papjaink és papnőink által nyilatkoztatta ki magát, ahogyan a zsidóknak a prófétáik által. Sajnálatos, hogy néhányan közülünk, afrikaiak közül nem ismerik el papjainkat, hanem inkább Jézusról, Mohamedről és másokról beszélnek.”

Sok, hagyományokra épülő afrikai társadalom a keresztényiséget fehér emberek vallásának tartja, egy importált rendszernek, amely sokkal több kárt okozott, mint jót tett. De vajon a zárkózottság segíti vagy gátolja a szellemi szükségleteid kielégítésére tett erőfeszítéseidet? Egy afrikai példabeszéd ezt mondja: „Ne mártsd be mind a két kezed az ételes tálba csupán azért, mert éhes vagy.” Az ilyen étkezési szokás illetlen és egyben kockázatos is — különösen, ha nem tudod, mi van a tálban! Mégis sokan nem a gondos vizsgálat alapján, hanem az érzelmeikre és a családi hagyományokra alapozva választják a vallásukat.

Az olyan imádatnak, amely kielégíti szellemi szükségleteidet, ’értelmi képességeddel végzett szent szolgálatnak’ kell lennie (Róma 12:1, NW). Tájékozott, értelmes választásnak kell lennie. Vizsgáljuk meg tehát a vallás megválasztásának kérdését afrikai szemszögből nézve. A következő oldalak azonban minden olvasó javára válnak, bárhol is éljen.

[Kép a 3. oldalon]

Mózes rámutatott szellemi szükségletünk kielégítésének fontosságára

[Kép a 4. oldalon]

Afrikában a keresztény misszionáriusokkal kapcsolatos tapasztalatok néhány személy elméjét bezárták a Biblia előtt