Nagy–Britannia buzgó keresztényei

A The Economist szerint, Nagy-Britannia 56 millió lakosának jelenleg kevesebb mint 10 százaléka buzgó keresztény. Egy átlagos vasárnap kevesebb mint 4 millió ember látogatja az istentiszteletet. Közülük csak 1,1 millió anglikán. A széles körben elterjedt agnoszticizmus ellenére azonban, az anglikán egyház megmarad hagyományos szerepében, mint államvallás. „Nagy-Britannia már évek óta nem keresztény társadalom, de vonakodik az agnoszticizmushoz tartozni, nagyrészt nosztalgiából” — állítja ugyanaz a hírmagazin. Nem csoda, hogy a mai politikusok és az újságok követelik az egyház elválasztását az államtól, az egyház és az állam közötti kötelék elszakítását.

„Egy valójában világias világ, amely kereszténynek állítja magát, a legrosszabb világ” — kesergett Walter Bagehot, a The Economist XIX. századi szerkesztője. Az i. sz. első században viszont Jézus Krisztus azt mondta, hogy tanítványai ’nem e világból valók, amint hogy ő sem e világból volt’ (János 17:16). Azonban elküldte őket a világba, hogy prédikálják Isten Királyságát. Hasonlóképpen ma Jehova Tanúi világszerte jól ismertek buzgó prédikálásukról „nyilvánosan és házanként” (Cselekedetek 20:20).

Az anglikánokkal összevetve, a 126 173 Tanú Nagy-Britanniában szám szerint kevés. Mégis hozzávetőleg 20 órát töltöttek havonta azzal, hogy keresztény összejövetelekre jártak. Azonkívül 1992 folyamán minden egyes Tanú havonta átlagban 16 további órát töltött el azzal, hogy hirdette másoknak Isten Királyságának, annak a kormányzatnak a jó hírét, amely hamarosan létrehoz egy igazságos új világot (Máté 24:14; 2Péter 3:13). A következő alkalommal, amikor Jehova Tanúi meglátogatják otthonodat, meghallgatod-e majd jellegzetes üzenetüket, és kideríted-e, mi készteti őket buzgóságra?