Használták a korai keresztények Isten nevét?
ISTEN neve több ezerszer fordul elő a Héber Iratokban, ahol is négy mássalhangzó — יהוה (JHVH, a Tetragramma) — képviseli azt. A régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy a babiloni fogságot megelőzően, i. e. 607 előtt Izraelben széles körben használták a nevet, és a fogság után megírt bibliai könyvekben — Ezsdrás, Nehémiás, Dániel és Malakiás — gyakran fordul elő a név. Ahogy azonban közeledett a Messiás megjelenésének ideje, a zsidók egyre babonásabban idegenkedtek a név használatától.
Vajon Jézus tanítványai használták Isten nevét (amelyet magyar nyelven rendes körülmények között „Jehova” vagy „Jahve” formában adunk vissza)? A bizonyítékok azt mutatják, hogy igen. Jézus arra tanította követőit, hogy így imádkozzanak Istenhez: „szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:9). És földi szolgálatának végén ő maga imádkozott így égi Atyjához: „Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál” (János 17:6). Ezenkívül a Héber Iratok görög fordításának, a Septuagintának korai másolatai, amelyeket felhasználtak Jézus tanítványai, tartalmazták Isten nevét a héber Tetragramma formájában.
Mit mondhatunk az evangéliumokról és a Keresztény Görög Iratok (az „Új Testamentom”) egyéb részeiről? Az a következtetés vonható le, hogy mivel Isten neve látható volt a Septuagintában, így a Görög Iratokról készült legkorábbi másolatokban is látható volt az — legalábbis azokon a helyeken, ahol a Septuagintából idéztek. Ilyeténképpen a Jehova név több mint 200-szor fordul elő a New World Translation of the Christian Greek Scriptures nevű fordításban. Egyesek kifogásolják ezt, mint nem igazolható dolgot. Úgy tűnik azonban, hogy egy olyan forrásműben, ahol a legkevésbé várnánk, a babiloni Talmudban van valami, ami a New World Translation mellett szól.
E zsidó vallásos mű első része a Shabbath (Sabbath) címet kapta, és egy roppant terjedelmes szabályrendszert tartalmaz, amely a Sabbath-napra vonatkozó viselkedést szabályozza. Az egyik rész azt fejtegeti, hogy helyénvaló-e kimenteni a tűzből a bibliai kéziratokat Sabbath-napon, és aztán egy ilyen szakasz következik: „A szövegben ki lett jelentve: Az üres helyeket [gilyohnim] és a Minim Könyveit nem menthetjük ki a tűzből. Jose rabbi ezt mondta: Hétköznap ki kell vágni belőlük az Isteni Neveket, amelyeket tartalmaznak, ezeket el kell rejteni, és a maradékot el kell égetni. Tarfon rabbi ezt mondta: Temessem el a fiamat, ha nem égetem el azokat az Isteni Neveikkel együtt, ha a kezembe kerülnek” (Dr. H. Freedman fordításában).
Kikre utal a minim? Ez a szó azt jelenti, hogy ’szektánsok’, és a szadduceusokra vagy a szamaritánusokra vonatkozhatott. De Dr. Freedman szerint ennél a szakasznál nagyon valószínű, hogy a zsidó keresztényekre vonatkozik. Nos hát, mikre utalt a gilyohnim, amelyet Dr. Freedman „üres helyeknek” fordított? Kétféle jelentés képzelhető el. Lehet, hogy üres lapszélek voltak egy tekercsen, vagy akár üres tekercsek is lehettek. Avagy — ha ironikus értelemben alkalmazzuk a szót — a minim írásai lehettek, mintha azt mondanánk ezzel: annyira értéktelenek ezek az írások, mint az üres tekercsek. Egyes szótárak e második jelentést az ’evangéliumok’ szóval adják vissza. Ezzel összhangban a mondat, amely a fent idézett részlet előtt olvasható a Talmudban, így hangzik: „A Minim Könyvei üres helyekhez [gilyohnim] hasonlíthatók.”
Ennek megfelelően egy könyv a következőképpen fordítja a Talmud fent idézett részletét: „Nem mentjük ki a tűzből (Sabbath-napon) az evangéliumokat és a minim (’eretnekek’) könyveit. Ehelyett inkább elégetjük azokat a maguk helyén a Tetragrammáikkal együtt. Yose Ha-Gelili rabbi ezt mondja: Hét közben ki kell vágni belőlük a Tetragrammákat s el kell rejteni azokat, és a maradékot el kell égetni. Tarfon rabbi ezt mondta: Temessem el a fiaimat! Ha kezembe kerülnének (ezek a könyvek), elégetném azokat a Tetragrammáikkal együtt” (Lawrence H. Schiffman: Who Was a Jew?). Dr. Schiffman tovább érvel amellett, hogy a minim szó itt zsidó keresztényekre utal.
Vajon a Talmudnak ez a részlete csakugyan a korai zsidó keresztényekről szól? Ha igen, ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy a keresztények valóban belefoglalták Isten nevét, a Tetragrammát az evangéliumaikba és írásaikba. S felettébb valószínű, hogy a Talmud itt tényleg zsidó keresztényekről beszél. Van tudományos alapja e nézetnek és úgy tűnik, hogy a Talmudban a szövegösszefüggés a továbbiakban is alátámasztja ezt. A Shabbathból vett, fent említett idézetet követő rész elmond egy történetet, amelyben Gamálielről és egy keresztény bíróról olvashatunk, s ebben utalásokat találunk a Hegyi beszéd részeire.
Csak a későbbiek folyamán — amikor a hitehagyott keresztényiség eltért Jézus egyszerű tanításaitól — következett be az, hogy a magukat kereszténynek valló személyek felhagytak Isten nevének használatával, sőt mi több, eltávolították azt a Septuaginta másolataiból, valamint az evangéliumokból s a Biblia más könyveiből is.
[Kép a 31. oldalon]
Jézus napjaiban Isten neve látható volt a „Septuagintában”
[Forrásjelzés]
Israel Antiquities Authority