Okoztál-e már valaha erdőtüzet?

TERMÉSZETESEN NEM, mondod. De várj! Talán mégis. Figyeld meg Jakab tanítvány szavait: „A nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jakab 3:5, Újfordítású revideált Biblia, 1991).

A nyelv a beszéd fontos szerve, mégis mennyire visszaélnek vele! Az emberek a nyelvüket használják arra, hogy hazudjanak és rágalmazzanak. Ezzel bírálnak kíméletlenül másokat, rombolják mások jó hírnevét és rászedik őket. Demagóg szónokok forradalmak szítására használják a nyelvüket. Adolf Hitler arra használta a nyelvét, hogy egy nemzetet mozgósítson háborúra — valójában „erdőtűzre”!

Még azok is, akik jó indítékúak, előidézhetnek kisebb „erdőtüzeket”. Volt már úgy, hogy mondtál valamit, és tüstént azt kívántad, bárcsak sohasem mondtad volna? Ha igen, akkor megérted, mire gondolt Jakab, amikor ezt mondta: „a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg” (Jakab 3:8).

Mindamellett megpróbálhatjuk jóra használni a nyelvünket. Miképp a zsoltáros, határozottan mondhatjuk: „vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel” (Zsoltárok 39:2). Ahelyett, hogy kíméletlenül bírálnánk másokat, megpróbálhatjuk inkább építeni őket. Ahelyett, hogy rágalmaznánk az embereket, inkább jót mondhatunk róluk. Ahelyett, hogy becsapnánk vagy félrevezetnénk valakit, inkább igazságot szólhatunk és oktathatunk. A gyógyítás csodálatos szavait beszélheti a nyelv, amikor egy jó szív indítja erre. Jézus bámulatos módon használta a nyelvét, hogy az emberiséget a megmentésről tanítsa.

Igaz az, hogy „mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van” (Példabeszédek 18:21). A te nyelved halált okozó vagy életet adó? Vajon „erdőtüzeket” okoz vagy kioltja azokat? A zsoltáros így imádkozott Istenhez: „Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz” (Zsoltárok 119:172). Ha a zsoltáros beállítottságát ápoljuk, mi is jóra fogjuk használni a nyelvünket.

[Kép forrásának jelzése a 32. oldalon]

U.S. Forest Service photo