Misszionáriusok Mikronézián

BÁR a Mikronézián szolgáló misszionáriusokat a végtelennek tűnő Csendes-óceán hatalmas kiterjedései választják el egymástól, mégis módot találnak rá, hogy „családi összejövetel” céljából évente találkozzanak egymással. Vajon hol találkoznak ezek az egymástól oly nagy távolságra szolgáló evangélumhirdetők? Találó módon azon a helyen, amelyet a helyi kormány Jehova utcájának nevezett el — ez a guami fiókhivatal címe, amelynek felügyelete alatt a misszionáriusok szolgálnak.

A fiókhivatalban 56 misszionárius gyűlt össze, hogy részt vegyen az 1992 júniusában megtartott „Fényhordozók” Kerületkongresszuson. Vidám, jókedvű beszélgetés töltötte be a teret, midőn felfrissítették a régi barátságokat és ápolták az újonnan kötötteket. Mint mindig, most is felálltak egy csoportos fényképezéshez a Királyság-terem lépcsőjén, azután három hosszú ünnepi asztalhoz ültek, hogy megosszanak egymással egy évenkénti, közös misszionáriusi ebédet, melyet ez évben Albert Schroedernek, a Vezető Testület tagjának a látogatása tett emlékezetessé.

Sok misszionárius számára ez az évenkénti guami találkozó az egyetlen alkalom arra, hogy elhagyja kicsiny trópusi otthonát. Ezek az otthonok valóban kicsik. Az Ebeye-sziget területe például, amely a Marshall-szigetek egyike, mindössze 32 hektár. A Marshall-szigetekhez tartozó majuroi, és a Gilbert-szigetekhez tartozó kiribati misszionáriusi otthon egy hosszú, keskeny, 800 méternél is kisebb, korallzátonyon helyezkedik el. Ezért a misszonáriusok szeretnék a lehető legtöbbet javukra fordítani ebből az izgalmas guami kirándulásból.

Az a gondolat, hogy valaki egy távoli trópusi szigeten végezze a prédikálószolgálatot, romantikusnak tűnhet ugyan, a valóságban azonban oly nagy kihívásnak számít, amellyel csak kevesen tudnak megbirkózni. Érdekes módon az 56 misszionárius közül csak 7 érkezett az Őrtorony Gileád Biblia Iskolából, többségük a Hawaii-, vagy a Fülöp-szigetekről jött, ahol előzőleg úttörőszolgálatot végeztek, és már hozzászoktak a trópusi életformához, továbbá szülőföldjükről egyenesen a misszionáriusi megbízásuk területére mentek.

Mivel a mikronéziai szigetvilág oly közel helyezkedik el az egyenlítőhöz, a misszionáriusok fojtogató hőséggel és páradús levegővel küszködnek, miközben igyekszenek elérni a lakosokat a Jóhírrel. A beszélgetés kialakítása talán még ennél is nagyobb kihívást jelent. Minden szigetnek vagy szigetcsoportnak megvan a saját nyelve — ezek közül néhány olyannyira ismeretlen, hogy nem szerepel egyik szótárban sem —, és egy újonnan jött személynek évekre lehet szüksége ahhoz, hogy folyékonyan beszéljen ezen a nyelven. A guami fiókhivatal 11 nyelven nyomtat irodalmat — ezekből 9 nyelvet kizárólag Mikronézián beszélnek —, hogy segítsen ezeken a sokféle kultúrával rendelkező szigeteken élő embereknek megérteni a Bibliát.

Némely sziget olyan elszigetelt területen fekszik, hogy csak csónakkal lehet megközelíteni. Ilyen például Chuuk (Truk) szigete, ahol a toli misszionáriusi otthon található. A misszionáriusok ott napelemmel gyűjtött energiára szorulnak, ezzel biztosítanak maguknak naponta néhány órára elektromos áramot.

Mikronézia területén — mely terület durván az Egyesült Államok szárazföldi területének felel meg — összesen 14 misszionáriusi otthon van. A 400 000 ember közül, aki ezen a területen lakik, a jó hírnek 1000 hírnöke van, akik 3 csoportba és 20 gyülekezetbe szervezve tevékenykednek.

Noha Mikronézián az emberek általában nagyon barátságosak, a helyi vallási szokások és a család részéről jövő nyomás sokakat visszatart attól, hogy elfogadják Isten Királyságának az igazságát. Ezért, bár a prédikálómunka mindenütt virágzik (ez az 1000 Királyság-hírnök majdnem 2000 bibliatanulmányozást vezet), némely gyülekezetben és csoportban ennek ellenére nem mutatkozik növekedés. A Tinian-szigeten például csak 5 hírnök van, Nauru szigetén mindössze 7 hírnök, és a yapi, kosraei és rotai gyülekezetnek egyenként kevesebb mint 40 hírnöke van. Néhány misszionárius mégis több mint 20 évig megmaradt ebben a megbízatásában. Belau szigetén pedig figyelemre méltó módon mind a hat misszionárius legalább 12 éve ott szolgál.

Azoknak, akik kitartanak, óriási jutalomban van részük. Naponta alkalmuk nyílik Jehova teremtésművének szépségében gyönyörködni. Mikronézia buja növényzetű szigetei kicsiny zöld ékkövekként szóródnak szét a Csendes-óceán háttérként ható kék víztükrében. A színes halaktól hemzsegő, még benépesítetlen partok és korallzátonyok mérföldeken keresztül csalogatják ide a búvárkodás különböző fajtájának rajongóit, hogy felfedezzenek néhányat a világ legremekebb búvárkodásra alkalmas helyei közül. Ráadásul minden egyes nap végén lélegzetelállító élményt nyújt az óceánon lenyugvó nap látványa.

A legnagyobb jutalom természetesen az a kiváltság, hogy valaki Jehovát szolgálhatja, elmondva másoknak a jövőre vonatkozó csodálatos ígéreteit. Minthogy a mikronéziai misszionáriusok szüntelenül e jutalom elérésén fáradoznak, beteljesítik az Ésaiás 42:12 szavait: „Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.”

[Térkép/kép a 31. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Barrigada, Guam

Santa Rita, Guam

Koror, Belau

Chuuk (Truk)

Tarawa, Kiribati

Kosrae

Ebeye

Marshall-szigetek

Majuro

Kolonia, Pohnpei

Songsong, Rota

Saipan

Yap

MIKRONÉZIA

MELANÉZIA

KAROLINA-SZIGETEK

CSENDES-ÓCEÁN

FÜLÖP-SZIGETEK

ÚJ-GUINEA

EGYENLÍTŐ

[Kép]

A misszionáriusok guami találkozója 1992 júniusában