A dohány és a papság

EGY ORVOS, John Cowan könyvet írt több mint 115 évvel ezelőtt, The Use of Tobacco vs. Purity, Chastity and Sound Health címmel. Figyelembe véve, hogy az utóbbi években mit tudtak meg a dohány káros hatásairól, az orvos észrevétele a papok dohányzásával kapcsolatban előrelátó volt; és mindenki számára fontos, aki ma Istent szeretné szolgálni. A 4. fejezetben a dohányzás erkölcsi hatásait tárgyalva dr. Cowan megjegyzi:

„Ha a dohányzás fizikailag káros — ahogy ez világosan kiderült —, akkor az szükségszerűen az erkölcsre is káros; mivel ez élettani törvény, hogy ’bármi károsítja, vagy ingerli a testet: károsodik az idegrendszer, azon át az agy, és azáltal az elme’. Az ember elméjét — gondolatait, kifejezéseit, cselekedeteit — befolyásolja az, hogy milyen módon használja fizikai alkatát, vagy milyen módon él vissza vele. A dohány már puszta nevében és annak összefüggéseiben is szennyes, és — ha nem is számolunk a károsodással, amit okoz —, hogyan születhetnek és fejlődhetnek ki az elmében tiszta, igazságos, erkölcsös érzések és cselekedetek. El tudja képzelni valaki — ha ilyesmit egyáltalán el lehet képzelni —, hogy Krisztus mialatt a földön példamutató életet élt — a tisztaságról, erkölcsösségről, a szeretetről és a könyörületességről tanítva és prédikálva — dohányt szívott, tubákolt, vagy dohányt rágott volna? Vajon nem hangzik maga a gondolat is szentségtörőnek? Ugyanakkor a szolgái — követői, prédikátorok, törvényeinek és tanításainak magyarázói — beszennyezik a saját testüket és megfertőzik a saját lelküket a szennyes és mérgező dohánnyal. Vajon tudnak az ilyen emberek, vagy a követőik a Krisztuséhoz hasonló életet élni — magas szintű erkölcsi életet? Úgy gondolom, nem.

Ugye nehezen tudnál elképzelni egy falánk evőt, egy megrögzött iszákost vagy egy dohányost olyan szívvel, amelyben szentség lakozik? Egy ilyen gondolattársításban van valami természetellenes, felháborító, visszataszító. Ha a testi vágyak és a külső érzékek romlottak, ugyanúgy a belső ember, az erkölcsi természet is eldurvul. A tiszta szellem nem fog, és nem is tud egy szennyes lakásban élni. Természetes összefüggés van az anyagi és a szellemi dolgok között; így az egyik minősége megmutatja a másik jellegét. A vallástan professzora és a dohány rabja . . . Talán nyíltan és őszintén elismeri, hogy a dohányzás káros szokás, erkölcsileg helytelen; de lehet, hogy egy belső ösztönzés, egy állítólagos törvény a tagjaiba rekesztve arra készteti, hogy folytassa ezt a szokást, és ez az állítólagos törvény talán erősebb, mint amit a józan ész és a lelkiismeret együttesen diktál. Vajon a dohányzás nem az Isten által belénk helyezett egyik törvénynek a megszegése, kihágás és bűn? És ha az ember szokásszerűen úgy él, hogy megszeg egyet Isten törvényei közül, vajon nem lesz egyszerű és természetes az átmenet abba, hogy más törvényeket is áthágjon? És végül, hogy tud kiállni az erkölcs tanítására egy olyan ember, aki a saját viselkedésével arra biztatja teremtménytársait, hogy folyamatosan vétkezzenek a lét törvényei ellen?”