A kereszténység és a rabszolga-kereskedelem
A XIX. század folyamán katolikus és protestáns misszionáriusok egységesen elítélték a rabszolga-kereskedelmet. Nem mindig voltak azonban ezen az állásponton. Az azt megelőző századokban helyeselték a rabszolga-kereskedelmet, sőt részt is vettek abban, annak ellenére, hogy szörnyű szenvedéseket okozott.
Misszionáriusok jöttek Afrikának mind a keleti, mind a nyugati partjaira, miután a XV. században felfedezték a tengeri kereskedelmi útvonalat a Jóreménység foka körül. Három évszázad elteltével azonban a misszionáriusi munka Afrikában majdnem teljesen leállt. Kevés afrikai megtért volt. Ennek a kudarcnak az volt az oka, hogy a kereszténység rabszolga-kereskedelmet folytatott. C. P. Groves magyarázza a The Planting of Christianity in Africa című műben:
„Az aktív rabszolga-kereskedelem űzése együtt járt a keresztény misszióval, és ezt nem tartották helytelennek. Sőt maguk a missziók is tartottak saját rabszolgákat; a jezsuita kolostornak Loandában [most Luanda, Angola fővárosa] 12 000 rabszolgát adományoztak. Amikor Angola és Brazília között megindult a rabszolga-kereskedelem, Loanda püspöke egy kőszékben ült a rakparton és püspöki áldását adta az induló rakományra, boldogságot ígérve számukra a jövőben, amikor az élet megpróbáltatásainak viharos hullámai átcsapnak felettük.”
A jezsuita misszionáriusok nem emeltek „kifogást a néger rabszolgatartás ellen” — erősíti meg C. R. Boxer idézve az Africa From Early Times to 1800 című könyvet. Boxer hozzáteszi, hogy Luandában a rabszolgákat, mielőtt azok felszálltak a spanyol és a portugál gyarmatokra induló hajókra, „elvitték egy közeli templomba és ott . . . százas csoportokban egyszerre megkeresztelte őket egy plébános”. Majd, miután meghintette a rabszolgákat „szentelt vízzel”, azt mondta: „Íme emberek, ti már Isten gyermekei vagytok; most a spanyolok földjére indultok, ahol megismeritek a Hit dolgait. Ne gondoljatok többé arra, hogy hol éltetek azelőtt . . . Menjetek Isten hírével!”
Természetesen, nem csak a kereszténység misszionáriusai támogatták a rabszolga-kereskedelmet. „A tizennyolcadik század második feléig — magyarázza Geoffrey Moorhouse a The Missionaries című könyvében — a világ legnagyobb része így tett.” Moorhouse az egyik XVIII. századi protestáns misszionáriusnak, Thomas Thompsonnak a példájára hivatkozik, aki írt egy traktátust The African Trade for Negro Slaves Shown to Be Consistent With the Principles of Humanity and With the Laws of Revealed Religion címmel, ami magyarul azt jelenti: „A néger rabszolgákért folytatott afrikai kereskedelem összhangban áll az emberséges alapelvekkel és a kinyilatkoztatott vallás törvényével.”
Részvételével azonban a kereszténység is felelős azokért a borzalmas szenvedésekért, melyeket az afrikai rabszolgák millióinak okoztak. „Nem számítva azokat a rabszolgákat, akik már az Afrikából történő indulás előtt meghaltak — állítja a The Encyclopædia Britannica —, 12,5 százalék elveszett Nyugat-Indiára való átkelésük során; Jamaicában 4,5 százalék a kikötőben halt meg az áruba bocsátás alatt vagy előtt, egyharmaduk pedig az ottani éghajlathoz való ’hozzászoktatás’ alatt.”
Jehova Isten hamarosan elszámolásra hívja mind a kereszténységet, mind a hamis vallás egyéb formáit vérbűnnel terhelt összes borzalmas cselekedetért, melyeket nemcsak elnéztek, hanem még meg is áldottak (Jelenések 18:8, 24).
[Ábra a 8. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Ábra arról a módszerről, ahogyan a rabszolgákat bezsúfolták a rabszolgahajóba
[Forrásjelzés]
Schomburg Center for Research in Black Culture / The New York Public Library / Astor, Lenox and Tilden Foundations