Mint a galambdúcaikhoz repülő galambok

A GALAMBOK talán azon madarak között voltak, amelyeket az ember először háziasított. Évezredekkel ezelőtt, az egyiptomiak — szem előtt tartva egy évnyi élelmiszer-ellátást — galambdúcokat emeltek otthonuk közelében. A madárhúst nagy becsben tartották, az ürüléküket pedig trágyának használták. A középkorban a galambdúcok olyan kívánatos tulajdonnak számítottak, hogy némely országban csak nemesek és szerzetesrendek tulajdonában lehettek.

Noha a legtöbb konyhában már a csirkék váltották fel a galambokat, mint húsforrás, néhány régi galambdúc még mindig fellelhető. Az itt ábrázolt galambdúcok Egyiptomban találhatók.

Amikor egy raj este hazatér, valóságos madárfelhő ereszkedik le a galambdúcra. Erre utalt Ésaiás a héber próféta, amikor megkérdezte: „Kik ezek, akik repülnek, mint a felhő, mint a galambok szállnak dúcaikba? (Ésaiás 60:8, Ökumenikus fordítás).

A válasz megtalálható napjainkban a Jehova szervezetéhez összesereglő istenfélő emberek százezreiben. Jehova Tanúinak Királyság-termeiben megtanulják, hogy Jehovában reménykedjenek (Ésaiás 60:9). Isten népe között felfedezik, hogy a szellemi értékek, az élő hit és az egészséges társaság, a békének és a biztonságnak érzetét biztosítják, ahogy a galamb érzi ezt az ő dúcában.

[Kép forrásának jelzése a 32. oldalon]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.