Királyság-hírnökök jelentik
Jehova megjutalmaz egy hűséges fiatalt
A HŰSÉGES fiatalok nagyon értékesek Jehova szemében. Egy hűséges fiatalember következő tapasztalata bizonyára bátorít majd más fiatalokat is, hogy tartsanak ki feddhetetlenségük mellett Jehova szolgálatában.
Argentínában egy 11 éves fiú és az öccse tanulmányozást folytatott nagymamájával Az igazság, mely örök élethez vezet című könyvből. A fiúk szülei erre azonnal nemtetszésüket nyilvánították ki és megtiltották a fiúknak, hogy elmenjenek a Királyság-teremben megtartott összejövetelekre. Egy ideig — hogy részt vehessenek az összejöveteleken — a fiúk kimásztak a fürdőszoba ablakon, leugrottak a kis zárt belső udvarra, onnan a falon átmásztak a szomszéd udvarába és elmentek a Királyság-terembe. Aztán valaki elmondta az édesanyjuknak, hogy jelen voltak Jehova Tanúi összejövetelein. Az anyjuk veréssel fenyegette meg őket, és ez megfélemlítette a kisebbik fiút, aki abbahagyta a tanulást. Az idősebb azonban kitartott. Öt évig sikerült úgy intéznie a dolgokat, hogy részt vehessen az összejöveteleken anélkül, hogy a szülei megtudták volna.
Amikor 16 éves lett, részt akart venni egy középiskolai tanfolyamon, amelyre az ő szülővárosában nem volt lehetőség. Az otthontól való távollét szabadabbá tette az igazság követésére. A szülei beleegyeztek, hogy elmenjen, és három hónapig minden a legnagyobb rendben ment. Akkor aztán az iskolaigazgató felhívta a szülők figyelmét, hogy fiuk nem tisztelgett a zászló előtt, illetve nem énekelte a nemzeti himnuszt. Az igazgatóból, a szüleiből, a titkárból, egy jogászból és tíz professzorból álló hallgatóság előtt a fiatalember nagyszerű tanúskodást tehetett azt illetően, miért nem engedi meg a lelkiismerete, hogy ezeket megtegye (2Mózes 20:4, 5). A szülők dühösek voltak. Az anya szerzett egy revolvert, hogy lelőjje a nagymamát, mert őt tartotta ezért a felelősnek. Csakhogy sohasem találta egyedül.
Később, egy családi barát sugallatára és az iskolaigazgató beleegyezésével a szülők úgy döntöttek, hogy a fiatal fiút beadják egy klinikára elmebetegség gyanújával, mivel azt gondolták, hogy a pszichiátriai kezeléssel rákényszeríthetik hitének elhagyására. A klinika alkalmazottai autón 100 kilométerrel távolabbra szállították a fiút, s ott hatalmas adag inzulint és egyéb gyógyszereket injekcióztak bele, míg végül elvesztette az eszméletét. Ébredés után teljesen zavart volt, nem ismert meg senkit és részleges amnéziában szenvedett. Az orvosok több gondos vizsgálódás után sem találtak nála semmi elmebeli rendellenességet. A klinika azonban folytatta a kezelést. A fiú, amikor eszméleténél volt, folyamatosan imádkozott Jehovához, hogy ne hagyja őt el, és erőért könyörgött, hogy kitarthasson. Jehova megvédte őt, és végül elengedték a klinikáról.
Egy alkalommal az iskolaigazgató megkérdezte a fiatalembert, hogy hajlandó-e visszavonni a kijelentéseit. Amikor a fiú nemmel válaszolt, az igazgató azt mondta a szülőknek, hogy vigyék vissza a klinikára, mert most még őrültebb, mint annakelőtte. A szülők egy panzióba vitték őt és megkérték a szállásadónőt, hogy kövessen el mindent, hogy a fiú ne menjen el Jehova Tanúi összejöveteleire. A szülők távozása után azonban micsoda meglepetés érte a fiút! A panzió tulajdonosai ugyanis Jehova Tanúi voltak! A szülők végül is nem vitték több pszichiátriai kezelésre, mert meggyőződtek arról, hogy az orvosok hazudtak. Időközben az argentin Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy Jehova Tanúi gyermekeit nem csaphatják ki az iskolából azért, mert nem tisztelegnek a zászló előtt.
S vajon e próbákból hasznot merített ez a hűséges fiatal? Igen. Ezt mondja: „Nagyszerűen tanúskodhattam az orvosoknak, a professzoroknak, az iskolatársaknak, a szüleimnek és a rokonoknak, tulajdonképpen az egész városnak. A szüleim kissé megenyhültek és jobb elképzelésük alakult ki a Tanúkról. Most, amikor visszatekintek gyermekkoromra látom, milyen csodálatosan és gyengéden visel gondot a mi Istenünk arra, aki lojális marad iránta. Pontosan úgy van ez, ahogy a zsoltáros a Zsoltárok 27:10-ben mondta: ’Ha saját apám és saját anyám elhagynának, Jehova még akkor is felemel engem.’ ”
Ez a fiatalember ma már 23 éves, megnősült és nagyon tevékeny Jehova szolgálatában. Jehova életfenntartó ereje valóban nem ismer határokat (Zsoltárok 55:22 [55:23, Károli]).