Több misszionárius az egész világra kiterjedő aratásra

SZEPTEMBER a aratás hónapja a földművesek számára, de egy sokkal fontosabb aratási munka vonzott 1991. szeptember 8-án egy nagy tömeget Jehova Tanúi Jersey Cityben levő Kongresszusi termébe, amely város épp szemben helyezkedik el New York Cityvel a Hudson folyó túloldalán. Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 91. osztálya tartotta évzáróját. A Bétel-család 4263 tagja és meghívott vendégek voltak jelen ezen alkalommal, akik a brooklyni főhivatalban, valamint a Walkillben és a Pattersonban lévő farmokon élő 1151 más személlyel is telefon-összeköttetésben voltak.

A programot a Gileád Iskola elnöke, a közel 98 éves Frederick W. Franz nyitotta meg egy megható és mélyen tiszteletteljes imával. Albert D. Schroeder, a Vezető Testület egyik tagja, aki korábban az iskola irattárosa és oktatója volt, most elnöklőként szolgált a diplomakiosztó programon. A Zsoltárok 2:1, 2-es versére emlékeztette a hallgatóságot és más olyan próféciákra, amelyek a nemzetek közötti mai bizonytalanságot és izgatottságot jövendölték meg. Az állam széthullása sok új szántóföldet nyit meg az aratómunka számára.

Az első előadást George M. Couch, a Bétel Bizottság tagja tartotta. Témája: „Számold meg az áldásaidat”. Emlékeztette a Gileád-tanulókat, hogy sohasem lehet elég korán elkezdeni ennek gyakorlását. Megjegyezte, hogy a tanulók bizonyára már részesültek áldásban, de ezeket az áldásokat kemény munka előzte meg. Hasonló módon a 97 éves Jákob egész éjjel tartó küzdelmet folytatott egy angyallal — mindezt azért, hogy áldásban részesüljön (1Mózes 32:​24–32). Couch testvér arra buzdította a tanulókat, hogy ne időzzenek a negatív gondolatoknál, hanem váljanak mások áldására azáltal, hogy ima és elmélkedés útján elmebeli békét fejlesztenek ki.

A Vezető Testülettől John E. Barr beszélt ezután arról, hogy „Legyen közöttetek szeretet”. Jézus követői készek voltak meghalni egymásért. „Úgy érzitek, hogy a ti szívetekből is hasonló szeretet árad?” — kérdezte a tanulóktól. ’Az ilyen szeretet nélkül — mondta — semmik vagyunk. Ez ennyire egyszerű’ (1Korinthus 13:3). Barr testvér felsorolt néhány gyakorlati módot, amelyeken a szeretet kimutatható. Buzdította a tanulókat, hogy tisztelettel bánjanak misszionárius társaikkal, s mindig igyekezzenek, hogy tapintatosan közöljék egymással a dolgokat. ’Felejtsétek el a kis dolgokat’ — tanácsolta nekik idézve az 1Péter 4:8-as versét. Megjegyezte, hogy még a főzési napok is olyan alkalmak, amikor a misszionáriusok kimutathatják szeretetüket, ha a munkájukat nem tekintik gépies feladatnak. Emlékeztette a tanulókat: „Soha ne szűnjünk meg szeretettel tartozni testvéreink és testvérnőink iránt” (Róma 13:8).

„Mennyire vagy bizalommal?” — hangzott az az érdekes téma, amelyet David A. Olson fejtett ki a Szolgálati Osztálytól. A bizalom két területére hívta fel a figyelmet: a Jehovába és szervezetébe vetett bizalomra, amelyre számtalan okunk van (Példabeszédek 14:6; Jeremiás 17:8); és az önbizalomra. A misszionáriusoknak okuk van arra, hogy bizonyos önbizalommal rendelkezzenek, s ez pedig az a támogatás, amelyet mint szolgák kapnak, és az a bizalom, amelyet Jehova és az ő szervezete helyezett beléjük. Pál apostol hasonló okokból mutatott ilyen bizalmat (1Korinthus 16:13; Filippi 4:13). Olson testvér azonban óvott a túlzott önbizalomtól, amelyet a világ támogat, s ezt egy világi íróval szemléltette, aki állítólag ezt mondta: „Gyakran idézem önmagamat. Ez megfűszerezi a beszélgetéseimet.” Az alázatossággal helyes egyensúlyban lévő bizalom viszont mások iránti bizalomra serkent. Bizonyosan így volt Pál esetében is (Filippi 1:12–14).

Lyman A. Swingle a Vezető Testülettől a következőkben arra buzdította a tanulókat: „Gileád-végzősök, menjetek learatni a szántóföldeket!” Elmondta, hogy ez aratási nap a Gileád Iskola és a világméretű testvériség számára, mivel a végzősök elindulnak és csatlakoznak azon korábbi végzősök ezreihez, akik még mindig a misszionárius munkában tevékenykednek — némelyek az 1940-es évek első, második és harmadik osztályából! Swingle testvér megjegyezte, hogy akkoriban senki sem tudta, hogy folytatódni fog-e még további 50 évig a misszionárius munka, vagy hogy szétmorzsolódik a prédikálómunka azáltal, hogy a nácizmus, a fasizmus vagy más kormányzatok akadályokat gördítenek elé. „Ha félelemmel vegyes tisztelettel tölt el minket az, amit Jehova a múltban tett — kérdezte —, miért aggódnánk a jövő miatt?” A tanulókhoz intézett lelkesítő felhívással fejezte be: „Ki a szántóföldre!”

A Gileád Iskola két fő oktatója azután az utolsó időre hívta fel a 91. osztály figyelmét. Jack D. Redford a következő témáról beszélt: „Szerezzetek bölcsességet!” A Gileád Iskola, mondta a tanulóknak, ismeretre és értelemre tanít, de bölcsességet kell szerezniük, képességet arra, hogy az ismeretüket helyesen használják fel. Arra buzdította a tanulókat, vessék el azt a tévhitet, hogy a Gileád Iskolán mindent megtanultak. „Az számít igazán, amit az iskola után fogtok tanulni.” Többek között a következőket kell még megtanulniuk: az emberekkel való békés bánásmódot; azt a képességet, hogy azt tudják mondani egy házastársnak, a misszionárius társaknak és a helybéli testvéreknek és testvérnőknek, hogy „bocsánat”; azt, hogy ne hagyatkozzanak az első benyomásra, hanem ismerjék fel, hogy minden probléma összetett, ami a körülmények átfogóbb ismeretét követeli, mielőtt bölcs tanácsot adnának; és hogy tiszteljék a helybeli testvéreket azon képességeikért, amelyekkel a nehéz körülményeken is úrrá tudnak lenni (Példabeszédek 15:28; 16:23; Jakab 1:19).

Ulysses V. Glass, a Gileád Iskola gazdasági-igazgatási ügyeinek vezetője a Filippi 3:16. versére alapozta beszédét. Megdicsérte az osztályt a megtett előrehaladásukért és arra buzdította őket, hogy továbbra is legyenek összhangban ezzel az írásszöveggel. Bár a tanulóknak a továbbiakban is törekedniük kell a pontos ismeret megszerzésére, megjegyezte, hogy soha nem fognak mindent tudni. E gondolatot egy digitális órával szemléltette. Az óra tulajdonosa tudhatja, hogyan helyezheti azt üzembe anélkül, hogy a pontos működésével tisztában lenne. Ehhez hasonlóan a misszionáriusok sem nézhetik le azokat, akik, bár még nem tettek szert mély ismeretre, tudják, mi fontos igazán — az, hogyan féljék Jehovát (Példabeszédek 1:7). Emlékeztette az osztályt az ’egyszerű szem’ megtartásának fontosságára (Máté 6:22). A szellemi szemet is éppúgy meg lehet téveszteni, mint a fizikai szemet. Néhány embernek például csőlátása van — vagyis ahhoz, hogy az egész képet lássák, néhány részletre jobban összpontosítanak —, míg mások viszont csak a felszínen levő dolgokat veszik észre, s így még az is megtörténhet, hogy ezek eltérítik őket azoktól a kulcsgondolatokról, amelyekre figyelmet kellene szentelniük.

A Vezető Testülettől Theodore Jaracz tartotta a délelőtti utolsó előadást, amelynek címe: „Azonosulva és együtt munkálkodva Jehova szervezetével”. Jaracz testvér megjegyezte, hogy bár több ezer szervezet és társulat van a világon, csupán egyetlen egy olyan létezik, amely nem a világtól származik. Hogyan ismerhető fel az, amelyik Jehovát képviseli? Isten Szava közli az azonosító jegyeket. A Biblia feltárja, hogy égi teremtményei rendkívül szervezettek (Zsoltárok 103:20, 21; Ésaiás 40:26). Jehova földi szervezete is felismerhető a rendezettségéről és arról, hogy elkülönült a világtól, szigorúan a bibliai alapelvekhez ragaszkodik, magas szintű erkölcsi tisztasággal rendelkezik és szeretet van a tagjai között. Jaracz testvér arra buzdította a Gileád-tanulókat, hogy megbízásuk teljesítése közben segítsenek, ahogyan csak tudnak abban, hogy Jehova szervezete azonosítható legyen bibliailag. Ezzel kapcsolatban felvillanyozó bejelentést tett: a Gileád Iskola méretét hamarosan a kétszeresére növelik, s a 93. osztályban körülbelül 50 tanuló lesz! Gileád Továbbképző Iskola-osztályokat is indítanak Németországban szinte ugyanabban az időben. Hosszan tartó és hangos taps hangzott fel!

A délelőtt csúcspontjaként mind a 24 Gileád-tanuló kézhez kapta diplomáját. Hamarosan útnak indulnak a világ 12 különböző országába. Az osztály szívből jövő eltökéltséget nyilvánított ki és köszönetet mondott a Vezető Testületnek és a Bétel-családnak. Ebéd után Charles J. Rice testvér az Őrtorony Farm Bizottságtól rövidített Őrtorony-tanulmányozást vezetett le. Majd egy élő programon vettek részt a diplomázók és eljátszottak néhány tapasztalatot, amely öthónapos wallkilli (New York) tanfolyamuk alatt a szántóföldön esett meg velük. Ezután különböző helyi gyülekezetek hírnökei egy drámát mutattak be, amelynek címe: Fiatalok, akik megemlékeznek Teremtőjükről.

A program befejezéseként George Gangas testvér, a Vezető Testület 95 éves tagja egy rá jellemző, élettel teli imát mondott Jehovának. A hallgatóság olyan felemelő szellemben távozott, amely kétségkívül mindannyiukat arra indította, hogy még nagyobb mértékben vegyék ki részüket a világméretű aratási munkából.

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Osztálystatisztika

A képviselt országok száma: 6

A kijelölt országok száma: 12

A tanulók száma: 24

A házaspárok száma: 12

Átlagéletkor: 33,4

Az igazságban eltöltött évek átlaga: 16,13

A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 11,3

[Kép a 23. oldalon]

Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 91. osztályának végzősei

Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.

(1) McDowell, A.; Youngquist, L.; Skokan, B.; Wargnier, N.; Miller, Y.; Muñoz, M. (2) Bales, M.; Perez, D.; Attick, E.; Vainikainen, A.; Mostberg, K. (3) DePriest, D.; DePriest, T.; Perez, R.; Wargnier, J.; Muñoz, J.; Miller, J. (4) McDowell, S.; Bales, D.; Skokan, M.; Attick, C.; Youngquist, W.; Vainikainen, J.; Mostberg, S.