Balesetek — a végzet vagy a körülmények következményei?

CRISTINA, a vonzó fiatal manöken, amikor átment a forgalmas Nove de Julho sugárúton São Paulóban, Brazíliában, nem vette észre a közeledő buszt. A busz vezetője kétségbeesetten próbálta megállítani a járművét, de már túl késő volt. Elgázolta Cristinát, aki meghalt.

Ez a tragikus baleset az O Estado de S. Paulo című brazil újság címlapjára került. (1990. július 29.) Ez csupán egy abból az 50 000 halálos kimenetelű közlekedési balesetből, amely minden évben Brazíliában történik. És míg további ezrek válnak nyomorékokká az ilyen balesetek által, mások sértetlenül túlélik. Ez a fiatal lány vajon miért nem élte túl? Úgy volt elrendelve, hogy aznap meghaljon?

Megszámlálhatatlanul sok ember érvelne úgy, hogy ez az eset állt fenn. Hisznek a végzetben, mely szerint a nagyobb események, például valaki halálának az időpontja előre el van rendelve. Ez a hit ilyen kifejezéseket szült: „Senki sem küzdhet a sorsa ellen”, „Eljött az ideje (hogy meghaljon)”, vagy „Ahogy lesz, úgy lesz.” Van-e bármi igazság is az olyan népszerű mondásokban, mint ezek? A végzet eszközei vagyunk csupán?

A végzetbe vetett hit, vagy az a felfogás, hogy minden esemény előre el van rendelve, az ókori görögök és rómaiak között uralkodott. Ez az eszme sok vallásban még ma is erősen megmaradt. Az iszlám például a Korán szavaihoz ragaszkodik: „Egyetlen lélek sem halhat meg, csupán Allah engedelmével, s az Írásnak megfelelően, amely kijelöli minden dolog határidejét.”a A végzetben való hit a kereszténységben is elterjedt és az eleve elrendelés tantételével táplálkozott, melyet Kálvin János tanított. Ezért, megszokott dolog a lelkészektől, amikor a gyászoló hozzátartozóknak azt mondják, hogy egy bizonyos baleset „az Isten akarata volt”.

Az a nézet azonban, hogy a balesetek a végzet következményei, ellentétben áll a józan ésszel, a tapasztalattal és az ésszerűséggel. Egyrészt, az autóbalesetek aligha lehetnek isteni beavatkozás eredményei, mivel az alapos vizsgálat rendszerint felfedi a tökéletesen ésszerű magyarázatot. Továbbá, a statisztikák világosan azt mutatják, hogy az ésszerű óvintézkedések — például a biztonsági öv használata — nagyban csökkentik a végzetes balesetek valószínűségét. Valóban meg tudná-e hiúsítani bármely biztonsági óvintézkedés is Isten eleve elrendelt akaratát?

A végzetben való hit azonban rossz irányban befolyásolja a hívőt. Vajon nem bátorítja-e fel vakmerő tettekre, úgymint a sebességkorlátozások és a közlekedési jelzések semmibevételére, vagy arra, hogy alkohol és kábítószer hatása alatt vezessen? De még ennél is veszélyesebb az, hogy a végzetben való hit arra késztet némelyeket, hogy Istent hibáztassák, amikor egy balesetben érintetté válnak. Mivel mérgesek és tehetetlenek, meg vannak győződve arról, hogy Isten közönyös, még a hitüket is elveszíthetik. Találóan jegyezte meg a költő, Emerson: „A legkeserűbb tragikus tényező az életben a brutális Végzetben vagy Sorsban való hit.”

De mit mond a Biblia a szerencsétlenségekről és a balesetekről? Valóban azt tanítja, hogy ezek a végzet művei? Továbbá, mit mond a megmentésünkkel kapcsolatos kilátásainkról? Van-e egyáltalán bármilyen választásunk is az ügyben?

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 4. oldalon]

„A legkeserűbb tragikus tényező az életben a brutális Végzetben vagy Sorsban való hit.” Ralph Waldo Emerson