Az ima értelme

„A héber nyelvben az imára vonatkozó szó törzsalakja az ’ítélni’ szó gyökéből ered, és az általános visszaható forma . . . szó szerinti jelentése: ’önmagát ítélni’.” Ezt a megjegyzést teszi a The Authorised Daily Prayer Book. A másodlagos jelentése, amely az ima rendeltetéseinek egyike, az, hogy segítsen a személynek megállapítani, vajon megfelel-e az Isten igazságos irányadó mértékeinek és követelményeinek.

Ezért véges-végig a Biblián azt olvassuk, hogy hacsak valaki nem cselekszik Isten akaratával összhangban, imái nem nyernek kedvező meghallgatást. „Jehova távol van a gonoszoktól, de az igazságosak imáját meghallgatja” (Példabeszédek 15:29; 1János 5:14).

A Jehova Isten előtti önvizsgálat feltétlenül arra kell, hogy indítsa az egyént, hogy alázatosan és bűnbánóan imádkozzék. Mindez sokkal nagyobb hangsúlyt ad Jézus példázatának, mely a kérkedő farizeusról és a bűnbánó adószedőről szól, akik a templomba mentek imádkozni (Lukács 18:9–14).

Így tehát akár azért imádkozunk Jehovához, hogy köszönetet mondjunk neki vagy dicsérjük őt, akár pedig azért, hogy kérjünk valamit tőle, az ima mindig szolgáljon alkalmul az önvizsgálatra. Ily módon az ima közelebb visz minket Jehovához és megerősíti hozzá fűződő kapcsolatunkat.