Királyság-hírnökök jelentik

Jehovában bíztak

JEHOVA TANÚI azt a parancsot kapták Jehovától, hogy az egész világon prédikálják a Királyság jó hírét, mégpedig azért, hogy az összes nemzetekből való emberek számára lehetőség nyíljon megismerni Isten új világát. Egyes országokban — gyakran a kereszténység papsága felbújtására — munkánkat korlátozzák. Ez a helyzet egy bizonyos afrikai országban is. Jehova Tanúi azonban úgy járnak el ott, ahogyan Dávid király. Ő így nyilatkozott: „Istenbe vetettem bizodalmamat. Nem félek” (Zsoltárok 56:11 [56:12, Károli]). Testvéreink tapasztalatai abban az országban azt mutatják, hogy bíznak Jehovában és folytatják az ő létfontosságú munkáját.

Egy Tanú, aki iskolaigazgatóként dolgozik, ragaszkodott ahhoz az alapelvhez, hogy ’Istennek mint uralkodónak engedelmeskedik inkább, mintsem embereknek’, és nyilvánosságra hozta semleges álláspontját az államügyekkel szemben (Cselekedetek 5:29). Durván megverték őt és arra számítottak, hogy árulónak bélyegzik meg. Mindenki azt gondolta, hogy megölik őt. A Tanú azonban Jehovában bizakodott. Hűséges maradt és elmagyarázta a lelkiismereti okokat, amelyeken állásfoglalása alapszik. S az eredmény? Felmentették az ellene felhozott vádak alól és visszatért szülővárosába, ezt követően pedig az Állam ügynökei, akik megverték őt elnézést kértek tőle. A hűséges Tanút visszahelyezték tanári foglalkozási körbe, és iskolafelügyelői tisztségbe léptették elő.

Egy iskola koordinátora elbocsátotta az iskola kötelékéből az egyik tanárt, aki egyben Tanú is volt. Egy hónappal később a koordinátor elfogadta az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyvet egy különleges úttörőtől és beleegyezett egy bibliatanulmányozásba. Miután átvették a könyv 6. fejezetét, leköszönt iskola-koordinátori tisztségéről, ő maga és a felesége kezdték látogatni Jehova Tanúi összejöveteleit. Egy vasárnap reggel az elbocsátott tanár kellemesen meglepődött, amikor összetalálkozott azzal a férfival, aki eltávolította őt az iskolából, és örömmel állapította meg, hogy azon az úton halad, hogy szellemi testvére legyen.

Egy további tapasztalat ugyanebből az országból azt szemlélteti, hogyan mélyítik el Jehova Tanúiban a tiszteletet Jehova elrendezései és azon munkája iránt, hogy a szervezetet tisztán tartsák. Egy különleges úttörő, aki elszigetelt területeket munkált be, nagy ellenállást tapasztalt. Mivel egy másik törzshöz tartozott és másik vidékről származott, az igazság ellenségei ki akarták őt űzni a faluból. A falu előljárója azonban kiemelte jó magaviseletét és szolgálatának kedvező eredményeit és nem engedte meg, hogy eltávolítsák őt a faluból. Az előljáró megfigyelte, hogy a különleges úttörő megérkezése óta az emberek tiszteletben tartották a hatalmon levő hatóságokat, mivel megfizették az adójukat és az útépítés munkájában az egész közösség hetente részt vett (Róma 13:1, 7).

Azután egy éjszaka egy másik Tanút rajtakaptak házasságtörésen egy asszonnyal, aki nem Tanú. Óriási botrány tört ki, és a különleges úttörőt az előljáróhoz hivatták, aki megdorgálta őt és ezt mondta: „Íme a testvéredet rajtakapták házasságtörésen. Ti, Jehova Tanúi nem különböztök a többi vallástól.” A különleges úttörő mindazonáltal megmagyarázta neki: „Noha tökéletlen emberek vagyunk, mégis különbözünk a többi vallástól, mivel mi nem nézzük el azoknak a tetteit, akik súlyos bűnöket követnek el.”

A Tanút, aki házasságtörést követett el, börtönbüntetésre és bírság fizetésre ítélték. Továbbá kiközösítették őt a gyülekezetből mint olyan bűnöst, aki nem bánja meg a vétkét. Ez az eljárásmód jó hatást gyakorolt az előljáróra, valamint lakatot tett azoknak a szájára is, akik kigúnyolták Jehova Tanúit. Az előljáró megjegyezte: „Ne mondjatok rosszat Jehova Tanúiról. Az ő birtokukban van az igazság. Ilyen eljárásmód a többi vallásnál nem tapasztalható.”

A hűséges Tanúk ebben az országban követik a Zsoltárok 37:3 buzdítását: „Bízzál Jehovában és cselekedj jót; lakozz a földön és járj el hűségesen.” Vajon mi is Jehovába vetjük bizodalmunkat, ahogyan ezek a keresztények teszik?