Királyság hírnökök jelentik
Jehova segítségről gondoskodik
NEMRÉGEN Jehova Tanúi Dél-Afrikában hírt kaptak az egyik közeli országban élő, a prédikálómunkában tilalom alatt levő szellemi testvéreik kétségbeejtő állapotáról. Megtudták, hogy a nagyfokú szárazság következtében testvéreik bizonyos gyökerek fogyasztására kényszerültek, hogy életben maradjanak. Megfelelő öltözettel sem rendelkeztek, ezért egyes Tanúk vonakodtak részt venni a szántóföldi szolgálatban.
A dél-afrikai testvérek azonnal reagáltak erre. Felhívást intéztek a Johannesburg környéki gyülekezetekhez a ruhanemű szükséget illetően. Pár napon belül három tonna ruha gyült össze az adományokból. A ruhaneműt önkéntes munkások válogatták szét. Intézkedtek 3 tonna bab, 1 tonna olaj, 1 tonna szappan, és 17 tonna kukoricaétel elküldéséről. Amikor a vállalat, amelytől a kukoricaételt vették, megtudta a szárazság sújtotta országban élő Tanúk állapotát, több mint egy tonnával többet adott ebből a nagyon szükséges táplálékból.
Hétfői napon, 1990. április 16-án egy 25 tonna élelmiszer-segéllyel megrakott teherautó indult el Dél-Afrikából 5500 km-es útjára. Ezután a hatóságoktól még engedélyt kellett kérni arra, hogy háború sújtotta országukon keresztülvihessék a rakományt.
A konzulátuson a hatóságok azt mondták, hogy bár Jehova Tanúi nincsenek elismerve az országukban, tudják róluk, hogy léteznek. Nem volt kifogásuk az ellen, hogy testvéreinknek segélyszállítmányt küldjenek, megkapták rá az engedélyt. Átadták a szükséges okiratokat, és április 20-án, pénteken a Tanúk akadály nélkül átlépték a határt. Útközben 30 úttorlasszal találkoztak, ahol gyakran kérték tőlük az iratokat. Akkor döbbentek rá, hogy mennyire szükség volt ezekre a papírokra.
Miután körülbelül 140 km-t már megtettek, továbbhaladásukat egy megáradt folyó zárta el. Az eredeti hidat lerombolták és a jelenlegi, hidat helyettesítő építmény alkalmatlan volt arra, hogy egy hatalmas teherautó igénybe vegye. Úgy találták, hogy a konvojt kísérő kisebb jármű biztonságosan áthaladt az elöntött hídon. Eldöntötték, hogy két részre oszlanak. A megáradt folyónál táborozott le az egyik csapat, míg a másik folytatta útját, hogy elérje a körülbelül 260 km-re északabbra élő testvéreket. Milyen boldogok voltak, amikor végre találkoztak a testvérekkel! Nem tudták abbahagyni a mosolygást, az öleléseket és a kézfogásokat. Nemsokkal ezután két helyi teherautó indult útnak, hogy a folyónál várakozó testvérek másik csoportját megkeresse. Itt a segélyszállítmányt átrakták a nagy teherautóból a két kisebbe.
A beérkezett jelentések az mutatják, hogy mély hálaérzet tölti el őket Jehova iránt az anyagi szükségletükről való gondoskodásért. Kétségbeejtő fizikai állapotuk ellenére a testvérek szellemi táplálékért szóló kiáltása még kétségbeejtőbb volt. Egy gyülekezetnek összesen egy darab Őrtorony példányon kellett osztoznia, ezt az egy példányt másolta le magának minden család. Hála Jehovának, intézkedések vannak folyamatban, hogy testvéreink folyamatos szellemi táplálékban részesüljenek abban az országban.