Jézus élete és szolgálata

Haláltusa a kínoszlopon

JÉZUSSAL együtt két rablót is elvezettek a kivégzésre. Nem messze a várostól a menet megállt egy helyen, amelyet Golgotának vagy Koponya helyének neveztek.

A rabokat megfosztották ruháiktól. Azután mirhával kevert bort itattak velük. Ezt a bort nyilvánvalóan a jeruzsálemi asszonyok készítették, a rómaiak pedig nem tagadták meg ezt a fájdalomcsillapító italt azoktól, akiket oszlopra feszítettek. Amikor azonban Jézus megkóstolta, nem volt hajlandó meginni. Vajon miért nem? Nyilván azt akarta, hogy hitének ebben a végső próbájában teljes birtokában legyen minden képességének.

Jézust most az oszlopra feszítették, kezeit a feje fölé emelve. A katonák azután hatalmas szegeket vertek kezeibe és lábaiba. Jézus hevesen megrándul a fájdalomtól, amikor a szegek átszakítják a húsát és az ínszalagjait. S amikor az oszlopot függőleges helyzetbe emelik, a fájdalom még szörnyűbb, mert a test súlya alatt a szegek okozta sebek még jobban meghúzódnak. De Jézus, ahelyett, hogy fenyegetőzne, így imádkozik a római katonákért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Pilátus feliratot helyeztet az oszlopra. A felirat így szól: „A názáreti Jézus, a zsidók Királya.” Ezt nyilván nem csupán azért írja, mert tiszteli Jézust, de azért is, mert megveti a zsidó papokat, amiért kierőszakolták tőle Jézus halálítéletét. Pilátus három nyelven iratja meg a feliratot, hogy mindenki el tudja olvasni: héberül, hivatalos latin nyelven és közönséges görög nyelven.

A főpapok, köztük Kajafás és Annás, megrémülnek. Ez a határozott nyilatkozat elrontja számukra a győzelem órámáját. Ezért így tiltakoznak: „Ne azt írd: ’A zsidók Királya, hanem azt, hogy ő mondta: ’Én vagyok a zsidók Királya.’ ” Bosszankodva amiatt, hogy a papok eszközeként szolgált, Pilátus határozottan tagadólag válaszol: „Amit írtam, megírtam!”

A papok, hatalmas tömeg élén, most a kivégzés helyén gyülekeznek, és a papok cáfolni kezdik a felirat szövegét. Azt a hamis vádat ismételgetik, amit korábban a Szanhedrin előtti perben hangoztattak. Nem meglepő, ha ezért az arra járók is kezdik szidalmazni Jézust, gúnyolódva az öklüket rázzák és ezt mondják: „Ó te, aki lerombolod a templomot és harmadnapra felépíted azt, mentsd meg magad! Ha Isten fia vagy, szállj le a kínoszlopról!”

„Másokat megmentett, saját magát nem képes megmenteni!” — szóltak közbe a papok és vallásos cinkosaik. „Izrael Királya Ő, jöjjön hát le a kínoszlopról és mi hinni fogunk őbenne. Istenbe vetette bizodalmát; mentse meg hát az Isten, ha akarja, hiszen azt mondta: ’Isten Fia vagyok.’ ”

A hangulat hatására a katonák is csatlakoznak a gúnyolódáshoz. Csúfolódva kínálnak fel borecetet Jézusnak, nyilvánvalóan pontosan a kiszáradt ajkai fölé tartva azt. „Ha a zsidók királya vagy — gúnyolják — mentsd meg magad.” Még a rablók is csúfolják, akik Jézus jobb-, illetve baloldalán vannak oszlopra szegezve. Gondold csak el! A legnagyobb ember, aki valaha élt, igen, aki Jehova Istennel együtt teremtett mindent, szándékosan elszenvedi mindezt a gyalázkodást!

A katonák fogják Jézus felsőruháit és négy részre osztják maguk között. Sorsot vetnek, hogy melyik kié lesz. A belső köntös azonban varrás nélküli, jobb minőségű. Ezért a katonák azt mondják egymásnak: „Ne tépjük szét, hanem húzzunk sorsot, hogy eldöntsük, kié legyen.” Ezzel akaratlanul is betöltik az írást, amely azt mondja: „Felosztják maguk közt felső ruháimat, és köntösömre sorsot vetnek.”

Később az egyik rabló értékelni kezdi, hogy Jézus valóban király. Ezért megdorgálva társát így szól: „Egyáltalán nem féled Istent, most, hogy ugyanazon ítélet alatt vagy? És mi bizony igazságosan viseljük el, mert azt kapjuk, amire rászolgáltunk a tetteinkkel; de ez az ember semmi méltatlant nem cselekedett.” Ezután Jézushoz fordulva ezt mondja neki: „Emlékezz meg rólam, amikor a királyságodba jutsz.”

„Bizony modom neked ma — válaszol Jézus —, velem leszel a Paradicsomban.” Ez az ígéret akkor fog majd teljesülni, amikor Jézus Királyként uralkodik az égben, és életre támasztja fel a bűnbánó gonosztevőt a földre, abba a Paradicsomba, amelyet Armageddon túlélőinek és társaiknak kiváltságuk lesz megművelni. Máté 27:33–44;Márk 15:22–32; Lukács 23:27, 32–43; János 19:17–24.

◆ Miért utasította vissza Jézus a mirhával kevert bort?

◆ Nyilvánvalóan miért szegezték a feliratot Jézus kínoszlopára, és milyen további párbeszédre került sor emiatt Pilátus és a papok között?

◆ Hogyan bántalmazták továbbra is az oszlopon levő Jézust, és mi váltotta ki azt?

◆ Hogyan töltötte be a próféciát az, ami Jézus ruháival történt?

◆ Milyen változás állt be az egyik rablónál, és Jézus hogyan teljesíti az ő kérését?