Modernkori „rablók barlangja”

A Natural History című folyóiratban az antropológus professzor Colin Turnbull elbeszélte turistaként Jeruzsálemben szerzett tapasztalatait. Elmondta, hogy a „karácsonyi hangulat”, ami áthatotta, „gyorsan elromlott”, amint meglátta a város üzleteit „tele a vásárlás kényszerétől elepedni látszó karácsonyi bevásárlóknak (turistáknak) nevetséges áron eladandó ócskaságokkal.”

Majd, még mindig „karácsonyi hangulatáról” szólva, Turnbull így folytatta: „[Ez] tovább gyengült azon az egyetlen helyen, ahol úgy gondoltam, talán még feléledhet — a Szent Sírnál.” (A belső képét lásd fent!) A turistatársak viselkedése, „akik a szent dolgok tiszteletének égbekiáltó hiányát árulták el”, elkedvetlenítette őt. A turisták ugyanis „egyáltalán nem keresztényi módon viselkedtek: lökdösődtek és taszigálták egymást, vállukat és könyöküket használták, hogy utat törjenek a szűk bejáraton keresztül magához a síremlékhez. Néha kisebb verekedés tört ki, káromkodással és taglejtésekkel kísérve, s ez minden volt, csak nem szent.”

Turnbull elmondta, hogy „a szentség levegőjének helyreállítása” helyett a papok e rohamban „maguk oszlatják el a szentség minden illúzióját, s mintát adnak az agresszív viselkedésre”. Beszélt „egy barna öltözetű, nagy csuklyás, Raszputyin-szerű alakról”, aki „minden alkalommal parancsolóan félresöpörte az átlagturistákat a sír bejáratától, amikor jobban fizető, gyertyát tartó turisták (úgynevezett zarándokok) tűntek fel, akiket egy másik Raszputyin vezetett”. Az eredmény, mondta a pedagógus: „a gyertyát tartók és a gyertyát nem tartók, valamint a különféle papok közötti ellenségeskedés olyan volt, ami úgy tűnt, mintha vetekedő szekták vég nélküli versengése lenne az időért és a helyért”.

Turnbull professzor egyik társa „csupán néhány méterre volt a síremlék hátsó részétől, négykézlábra ereszkedve, félig rejtve egy falban lévő mélyedésben”. Turnbull ezt mesélte: „Azt láttam, hogy jobb kezét kivette és vakon pénz után tapogatózott a zsebében, de a másik keze benn maradt a mélyedésben, ugyanúgy kinyújtva, ahogy addig tartotta. Mihelyt a pénzt a mélyedésbe tette, bal karja kiszabadult és a barátom felállt . . . Bal kezében egy parányi, nedves fakeresztet tartott, amit állítólagos szentelt vízzel hintett meg egy erre hivatott szerzetes, aki ezután lekuporodva elrejtőzött a kis barlang belsejében, várva áldozatát.”

Jézus Krisztus befolyásos emberek hasonló viselkedését figyelte meg, és azt mondta nekik, hogy ezzel „rablók barlangjává” változtatták a templomot (Lukács 19:45, 46). Természetesen napjainkban az ilyen ’rablók barlangjai’ semmi esetre sem korlátozódnak Jeruzsálemre.

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.