Amikor a halál elragad egy szeretett személyt

„ANYÁM 1981-ben halt meg rákban. Tulajdonképpen az örökbefogadó anyám volt. Halála nagyon lesújtott engem és a féltestvéremet. Én 17 éves voltam, a testvérem 11. Nagyon hiányzott nekem az anyám. Katolikusként nőttem fel, azt tanították, hogy ő az égben van, ezért véget akartam vetni az életemnek, hogy vele lehessek. Ő volt a legjobb barátom” — Roberta, 25 éves.

Volt már ehhez hasonló élményed? Ha igen, akkor első kézből tudod, milyen nagy fájdalommal jár egy szeretett személy elvesztése. Szörnyen igazságtalannak tartod, hogy a halálnak hatalmában áll elragadni valakit, akit szeretsz. És amikor ez bekövetkezik, nehezen viseled el azt a gondolatot, hogy soha többé nem beszélhetsz vele, nem nevethettek együtt, nem foghatod meg a szeretett személyt. És ahogy Roberta szavaiból is kiderül, az sem csökkenti a fájdalmadat, hogy azt mondják: a szeretett személy az égben van.

Mit éreznél azonban ha tudnád, hogy újra találkozhatsz szeretett hozzátartozóddal a közeli jövőben, no nem az égben, hanem itt a földön, méghozzá békés, igazságos körülmények között? És mit éreznél, ha azt is megtudnád, hogy abban az időben az embereknek kilátásuk lehet arra is, hogy tökéletes egészségnek örvendhetnek és sohasem kell meghalniuk? ’Biztosan vágyálom!’ — mondanád talán.

Pedig az i. sz. első században Jézus Krisztus bátran kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hitet gyakorol énbennem, ha meghal is, életre kel” (János 11:25). Ez olyan ígéret, amely szerint a halottak újra élni fognak — igazán felvillanyozó kilátás!

De talán azt latolgatod: ’Van-e komoly alapja annak, hogy higgyünk egy ilyen ígéretben? Hogyan lehetek biztos abban, hogy ez nem csupán vágyálom? És ha van komoly alap arra, hogy higgyek benne, mit jelenthet számomra és a szeretteim számára ennek az ígéretnek a beteljesedése? A következő cikk ezekkel és más ilyen kérdésekkel foglalkozik.