Visszataszító nemi erkölcs – régen és ma
MENNYIRE volt visszataszító Moloknak, az egyik moabita istennek az imádata? Paolo Mantegazza The Sexual Relations of Mankind (Az emberek szexuális viselkedése) című könyvében leírja, hogy a moabiták a bibliai időkben perverz nemi aktusoknak hódoltak, miközben „az emberek kórusban táncoltak a fehéren izzó Molok-szobor előtt, miután az isten hét bronzszája elnyelte a hívek áldozatait – többek között a lisztáldozatot, a gerlicéket, a kisbárányokat, kosokat, borjúkat, bikákat és fiatal fiúkat is”. Majd hozzáfűzi: „Az, aki a Bibliát olvassa, bizonyára emlékszik, milyen rettenetes átkot szórt Mózes azokra a zsidókra, akik Molokkal űztek paráznaságot. Baal-Phegor, vagy Belphegor [Peor Baálja] volt a midianiták kedvenc istene. A zsidók fanatikus lelkesedéssel vették át ezt a kultuszt, és ez a kultusz is legalább olyan szeméremsértő volt, mint amilyen a Molok-kultusz szertartása” (3Mózes 18:21, New World Translation Reference Bible [Új Világ fordítású Referencia Biblia], lábjegyzet; 20:2–5; 4Mózes 25:1–5; Jeremiás 32:35).
A zsidók „fanatikus lelkesedésének” párhuzamát megtaláljuk napjainkban is az „új erkölcsben”, amely az 1960-as években, különösen az Egyesült Államokban, de a kereszténység más országaiban is felütötte a fejét.
Dr. Alexandra és dr. Vernon H. Mark, The Pied Pipers of Sex (A szex csábítói) című könyv társszerzői 1985-ben kifejtették nézetüket a szexuális forradalom hosszan tartó hatásairól a Houstonban (Texas, USA) megjelenő Medical World News című folyóirat „Beszéljünk nyíltan” című rovatában. Ezt írták:
„A társadalomban az utóbbi 25 évben drámai változás ment végbe a szexuális magatartás tekintetében. . . A hagyományos erkölcs gyökeres megváltozására a szexuális forradalom szót választották.” A szerzők felsorolták azoknak az orvosoknak a neveit, akik hozzájárultak a megváltozott szexuális viselkedéshez, és kifejtették: „Az egyes személyek hozzájárulása a kialakult helyzethez, messze elmarad a mögött a meglepő befolyás mögött, amelyet [ezek az orvosok] gyakoroltak a társadalomra és összes intézményeire. Egyáltalán semmi hálával nem tartozunk a szexualitás e propagálóinak, inkább csökkentenünk kell befolyásukat azzal, hogy egészséges és kiegyensúlyozott álláspontot foglalunk el a szexuális magatartás és a népegészség védelme kérdésében.”
„A szexuális forradalom teljes tombolása összességében nézve egyetlen mérhető előnyhöz sem vezetett az ország számára – kivéve, ha eltekintünk a pénzbeli haszontól. Ellenben ez a forradalom egy csomó problémát vetett fel, amely például a nemi betegség révén társadalmi káosszal fenyeget bennünket, hiszen a szexet mint sportot propagálták a kikapcsolódás és látványosság eszközéül. A nemi baj – azonkívül, hogy újfajta társadalmi csapás – járványméreteket öltött, hiszen az exotikus baktériumok és vírusszerű kórokozók egyre változatosabb törzsei szaporodtak el. A nemi szerveken kialakuló herpesz – felnőtteknél ez gyógyíthatatlan – az agyvelőre is kiterjedő lágyagyhártyagyulladás révén csecsemők halálát okozza. Az AIDS. . . társadalmunkba utat talált és a donorok fertőzött vére bekerült az ártatlan áldozatok vérkeringésébe is.”
Ezek az írók erre a következtetésre jutnak: „Egyre nyilvánvalóbbak a szexuális forradalom vezetői ellen emelt vádak. Örömet, szabadságot és jó egészséget ígértek. Helyette nyomorúság lett, betegség és halál.” A Biblia félreérthetetlenül kijelenti, mi vár az ilyen személyekre. Például, az 1Korinthus 6:9, 10. versekben ezt olvassuk: „Mit? Nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten királyságát? Ne engedjétek félrevezetni magatokat! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem természetellenes célra fenntartott férfiak, sem olyan férfiak, akik férfiakkal hálnak. . . nem öröklik Isten királyságát.” (Lásd még Júdás 7. versét is.)