Jézus élete és szolgálata

Jézus tíz leprást meggyógyít utolsó jeruzsálemi útja alatt

JÉZUS azzal, hogy elhagyja Jeruzsálemet, és elmegy Efraim városába, amely körülbelül 25 kilométerre van Jeruzsálemtől északkeletre, meghiúsítja a Szanhedrinnek az ő megölésére irányuló erőfeszítéseit. Jézus itt marad tanítványaival, ellenségeitől távol.

De közeledik i. sz. 33 pászka ünnepe, és Jézus hamarosan felkerekedik újra. Átutazik Szamárián, és úgy megy fel Galileába. Halála előtt ez az utolsó útja ezen a vidéken. Itt, Galileában csatlakoznak valószínűleg mások is Jézushoz és tanítványaihoz, és együtt mennek fel Jeruzsálembe a pászka megünneplésére. A Jordán folyótól keletre eső Perea vidékén át teszik meg az útjukat Jeruzsálem felé.

Mindjárt az utazás kezdetén, amikor Jézus bemegy egy szamáriai vagy galileai faluba, találkozik tíz leprás férfival. Ez a rettenetes betegség fokozatosan sorvasztja el az ember testrészeit – előbb a kéz- és lábujjak, majd a fülek, az orr és az ajkak sorvadnak el. Hogy a leprások másokat ne fertőzhessenek meg, Isten Törvénye előírta nekik a következőket: „Takarja el a bajuszát, és kiáltsa hangosan: ’Tisztátalan, tisztátalan!’ Tisztátalan mindaddig, amíg ez a csapás rajta van. . . Elkülönítve lakjék.”

A tíz leprás betartja a Törvénynek a leprásokra vonatkozó előírásait, és ezért Jézustól jó távol állnak meg. De fennhangon ezt kiáltják: „Jézus, Tanító, könyörülj rajtunk!”

Amikor meglátja Jézus őket a távolból, ezt parancsolja nekik: „Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Jézus azért mondja ezt, mert Isten Törvénye értelmében a papoknak volt joguk gyógyultnak nyilvánítani valakit, aki leprájából kigyógyult. És csak ilyen engedély birtokában volt joguk újra az egészségesek között élniük.

A tíz leprás hittel bízik Jézus gyógyító hatalmában. Elmennek tehát, hogy megmutassák magukat a papoknak, pedig még meg sem gyógyultak. De útközben a Jézusba vetett hitük jutalmat nyer. Kezdik látni és érezni, hogy visszatér az egészségük.

A megtisztult leprások közül kilenc továbbmegy, és csak egy szamáriai leprás tér vissza és keresi meg Jézust. Vajon miért? Mert hálás azért, ami vele történt. Hangos szóval Istent dicsőíti, és amikor rátalál Jézusra, lábaihoz borul, és hálát ad neki.

Válaszul Jézus ezt mondja: „Nemde tízen tisztultatok meg? Hol van a többi kilenc? Nem találtatott más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez a más nemzetbeli?”

Ezután ezt mondja a szamáriainak: „Kelj fel, menj utadra, a te hited meggyógyított téged.”

Amikor elolvassuk Jézusnak a tíz leprás meggyógyításáról szóló beszámolóját, helyes megszívlelnünk a Jézus kérdésében rejlő tanulságot: „Hol van a többi kilenc?” A kilenc leprás hálátlansága súlyos fogyatékosság. Vajon mi tudunk-e hálásaknak bizonyulni a szamáriaihoz hasonlóan az Istentől kapott dolgokért, többek között az Isten igazságos új világában való örök élet biztos reménységéért is? János 11:54, 55; Lukács 17:11–19; 3Mózes 13:16, 17, 45, 46; Jelenések 21:3, 4.

◆ Hogyan hiúsítja meg Jézus a megölésére irányuló kísérleteket?

◆ Hová utazik Jézus ezután, és mi utazásának végcélja?

◆ Miért álltak meg távol Jézustól a leprások, és miért utasítja őket Jézus a papokhoz?

◆ Milyen leckét kell megtanulnunk ebből a tapasztalatból?