Királyság-hírnökök jelentik

Jehova életben tartja hű szolgáit

JÉZUS ezt mondta: „A rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (János 15:20). De Jehova hű szolgái biztosítékot kapnak Jehova támogatásáról (Zsoltárok 18:2, [18:3, Károli]; Náhum 1:7). Egy afrikai országban, ahol Jehova Tanúi békés munkáját szigorú korlátok közé szorítják, Jehova életben tartotta hűséges szolgáit még a verések és a letartóztatások ellenére is, ami a következő tapasztalatból is kitűnik:

„Egy körzetfelvigyázót és négy helyi testvért önkényesen letartóztattak és bezártak egy kis helyiségbe, ahol egyébként kóbor kutyákat szoktak tartani” – olvashatjuk a beszámolóban. „123 napig tartották őket itt alsóruhára vetkőztetve, és még azt sem engedték meg, hogy vécére kimenjenek.” Az egyik parlamenti képviselő tudomást szerzett erről az embertelen bánásmódról és tiltakozott emiatt, és végül, 123 nap múlva, kiengedték a testvéreket. Jehova szellemével fenntartotta ezeket a hűséges testvéreket.

Ugyanebből az országból egy másik tapasztalat arról számol be, milyen áldásos hatásai vannak a prédikáló munkánknak. A beszámoló ezt mondja: „Az egyik faluban az emberek brutalitásukról és lázadó magatartásukról voltak híresek. De miután Jehova Tanúi prédikáltak ott, sokan tisztelni kezdték a helyi hatóságokat és részt vettek a közutakon folyó heti közmunkákban.” Az egyik helyi törzsfőnök kíváncsi volt arra, mi az oka az emberek e megváltozott magatartásának. A válasz: „Mert bennünket Jehova Tanúinak ’pásztora’ tanít.” „Az egyik nap meghívott a házába ez a törzsfőnök – mondja a Tanú –, és arra buzdított, hogy folytassam tovább ezt a jó munkát. Megajándékozott még egy nagy csirkével is, hogy fogyasszam el családommal.” Egy másik alkalommal a helyi polgármester tett látogatást a testvérnél. A testvér behívta otthonába és tanúskodott neki. A polgármester „kért egy-két folyóiratot és ezt mondta: ’Véleményünk szerint önök nem ártanak senkinek. Fellebbezzenek folyton. Nincs utasításunk arra, hogy letartóztassuk önöket. Véleményem szerint az állam hamarosan rendezni fogja önökkel a problémát.’”

Egy különleges úttörő írja: „Az egyik politikai párt titkárától jövő vádaskodások alapján a helyi törzsfőnök elrendelte a letartóztatásomat és bezáratott egy piszkos zárkába, amely bűzlött az állati ürüléktől és vizelettől. Öt napig sötétben tartott. Odafelé menet Jehovához imádkoztam és állandóan a Zsoltárok 50:15. versére gondoltam. Az őrök megsajnáltak és nem zárták be teljesen az ajtót, úgyhogy kaphattam friss levegőt. Öt nap után, amit ebben a börtönben töltöttem, próbára tettek: egy kecskét kellett elvinnem a helyi törzsfőnökhöz kíséret nélkül. Mivel nem szöktem meg, így mindennap kimenőt kaptam délután 3-tól este 7-ig. Tudtam tehát találkozni a testvérekkel, és sikerült együtt prédikálnunk. Jóllehet megbetegedtem ebben a kemény időszakban és ellenségeim azt várták, hogy meghalok, Jehova sohasem hagyott el. Ez a tapasztalat közelebb hozott engem Jehovához, és biztos vagyok benne, hogy az üldözés soha nem képes elválasztani Jehova népétől.” (Vö. Róma 8:35–39.)

Jehova Tanúi értékelik, hogy Isten életben tartja őket a nehézségek idején. Azokat is nagyra értékelik, akik kedvesek hozzájuk, amikor végzik ezt a nagyon fontos életmentő munkát a jó hír hirdetése által. Jehova nem felejti el ezt a kedvességet (Máté 25:40).