Olvasók kérdései

Mivel Dániel azt mondta, hogy nem fogad el ajándékot Belsazár királytól azért, hogy megfejtette a falon megjelenő kézírást, miért láthatták, hogy később a ruhát és a nyakláncot viselte?

Közvetlenül, mielőtt a médek és a perzsák megdöntötték volna Babilont, Belsazár király, udvarával együtt, éppen ünnepi lakomát tartott. Ez alkalommal előhozatta a Jehova templomából származó edényeket és ezekbe bort töltetett, amit a babiloni istenek dicsőségére ittak ki. De az ünnepi lakoma hirtelen félbeszakadt, mert egy emberfeletti kéz különös dolgokat írt a falra (Dániel 5:1–5). Babilon bölcsei és csillagjósai képtelenek voltak megfejteni az írást, jóllehet Belsazár arany nyakláncot és kormányában előléptetést ígért annak, aki el tudja olvasni és meg tudja fejteni a különleges kézírást (Dániel 5:7–9).

Amikor a Dánielnek nevezett hébert végül is elővezették, a király megismételte ajánlatát, tudniillik, hogy Dánielt bíborba öltözteti, arany nyakláncot rak a nyakába, és azt ígérte, hogy királyságában rang szerint ő lesz a harmadik. A próféta tisztelettel így felelt: „Ajándékaidat tartsd meg, és adományaidat add másnak! De azért az írást elolvasom és megmagyarázom azt a királynak!” (Dániel 5:17).

Ezek szerint Dánielt nem kellett lekenyerezni vagy lefizetni azért, hogy megfejtse a kézírást. A király meg is tarthatta és oda is adhatta ajándékait annak, akinek akarta. Dániel nem a kitűzött jutalomért mondta el a megfejtést, hanem azért, mert Jehova, az igaz Isten képesítette a megfejtés elmondására, akinek az ítélete hamarosan bekövetkezett Babilonon.

Miután Dániel, ahogyan olvassuk a Dániel 5:29-ben, elolvasta és megfejtette a szavakat, a király megparancsolta, hogy adják át Dánielnek a kitűzött jutalmat. Dániel nem saját kezűleg vette fel a ruhát és tette nyakába a nyakláncot, hanem Belsazár király, az abszolút uralkodó parancsára történt beöltöztetése. Mindez nem áll ellentétben a Dániel 5:17-tel, ahol a próféta világosan kifejtette, hogy nem önző indítékból cselekszik.

Jézus később azt mondta, hogy „az, aki befogadja a prófétát, mert az próféta, a próféta jutalmát veszi” (Máté 10:41). Ez aligha vonatkozott Belsazárra, hiszen Dániellel nem azért bánt tisztelettel és barátságosan, mintha őt az igaz Isten prófétájának tartotta volna. Belsazár király kész lett volna bárkinek odaadni ezt az ajándékot, aki meg tudta volna fejteni neki a kézírást, még ha ez akár egy pogány csillagjós lett volna is. A király megkapta megérdemelt jutalmát, ami összhangban állt a falon megjelenő prófétai kézírással: „Még azon az éjszakán megölték Belsazárt, a káldeusok királyát, és a méd Dárius kapta meg a királyságot” (Dániel 5:30, 31).

Mit akart Jehova azzal mondani, amikor Ezékielnek kijelentette hogy arca legyen olyan kemény, mint a zsidóké?

Ez az „Olvasók kérdései” cikk megjelent az Őrtorony külföldön kiadott változatában.

Lásd: w89 12/1 31–32. o.