Jézus élete és szolgálata

Az atyaság kérdése

A SÁTOROK ünnepe alatt i. sz. 32-ben, Jézusnak egyre parázsabb lesz a vitája a zsidó vezetőkkel. „Tudom, hogy Ábrahám leszármazottai vagytok — ismeri el Jézus —, de ti meg akartok engem ölni, mert beszédem nem fog rajtatok. Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam; ti viszont azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.”

Bár Jézus nem nevezi meg atyjukat, szavaiból kitűnik, hogy az ő atyjuk más, mint Jézus Atyja. A zsidó vezetők, nem tudva, kire gondol Jézus, ezt mondják: „A mi atyánk Ábrahám.” Úgy érzik, ők is azt hiszik, amit Ábrahám hitt, aki Isten barátja volt.

Jézus válasza azonban meghökkenti őket: „Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám dolgait cselekednétek.” Egy fiú igazában utánozza az apját. „De ti meg akartok engem ölni — mondja Jézus —, azt az embert, aki az Istentől hallott igazságot hirdeti nektek. Ábrahám nem ezt tette.” Majd ismét ezt mondja: „Ti azt teszitek, amit az atyátok.”

Még mindig nem fogják fel, kiről beszél Jézus. Magukat Ábrahám törvényes fiainak vallják, és ezt mondják: „Mi nem paráznaságból születtünk.” Azt állítván magukról, hogy ők Ábrahámhoz hasonlóan, Isten igaz imádói, ezt mondják: „Nekünk egy Atyánk van, az Isten.”

De csakugyan az Isten az Atyjuk? „Ha az Isten volna a ti Atyátok — feleli nekik Jézus —, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem és vagyok itt. Nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem fogjátok fel, miről beszélek?”

Jézus megpróbált rávilágítani arra, milyen következményei lesznek annak, ha őt elvetik. Nyomatékosan ezt mondja: „Ti az Ördögtől vagytok, aki az atyátok.” Milyen atya ez az Ördög? Jézus szerint emberölő, de még kiegészíti mással is: „Hazug ő és a hazugság atyja.” Majd így zárja beszédét: „Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől vagytok.”

A zsidók, felháborodva Jézus elítélő szavain, ezt válaszolják: „Nem jól mondjuk, hogy szamaritánus vagy és démon van benned?” A „szamaritánus” szót a szégyenteljes megvetés értelmében használják, hiszen szemükben a szamaritánusok gyűlöletes emberek.

Jézus nem veszi tudomásul a rá tett sértő kifejezést, ezt válaszolja nekik: „Bennem nincs démon, hanem tisztelem Atyámat, de ti nem tiszteltek engem.” Jézus a továbbiakban ezt a meglepő ígéretet teszi: „Ha valaki megtartja az én szavamat, egyáltalán nem lát halált.” Természetesen, Jézus nem arra gondol, hogy az ő követői szó szerint sohasem halnak meg. Inkább arra gondol, hogy nem látnak örök pusztulást, vagyis „második halált”, amelyből nincs feltámadás.

A zsidók azonban Jézus szavait szó szerint értették. Ezért ezt mondják: „Most már tudjuk, hogy démon van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak; te pedig azt mondod: ’Ha valaki megtartja az én szavamat, soha nem ízleli meg a halált.’ Te nagyobb vagy talán atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Kinek tartod magadat?”

Ebben az egész beszélgetésben Jézus félreérthetetlenül arra utal ezeknek az embereknek, hogy ő a megígért Messiás. Jézus nem válaszol közvetlenül a személyére vonatkozó kérdésükre, hanem ezt mondja: „Ha én dicsőíteném magamat, dicsőségem semmit sem érne. Atyám az, aki dicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek; pedig nem ismeritek őt. De én ismerem őt. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóan hazug volnék.”

A továbbiakban Jézus megint csak hivatkozik a hűséges Ábrahámra, e szavakkal: „Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meglátta és örvendezett.” Igen, Ábrahám hitszemeivel előre tekintett a megígért Messiás eljövetelére. A zsidók hitetlenkedve ezt felelik: „Még ötven éves sem vagy, és láttad Ábrahámot?”

„Bizony, bizony mondom nektek — válaszolja nekik Jézus —, mielőtt Ábrahám lett volna, én már voltam.” Itt Jézus természetesen ember előtti létére, a mennyben hatalmas szellemi lényként való létére utal.

A zsidók felháborodva Jézusnak azon az állításán, hogy már létezett Ábrahám előtt, köveket kapkodnak fel a földről, hogy megkövezzék. De ő elrejtőzik előlük és sértetlenül távozik a templomból. János 8:37–59; Jelenések 3:14; 21:8.

◆ Hogyan utal Jézus arra, hogy neki és ellenségeinek nem ugyanaz az atyjuk?

◆ Milyen értelemben használják a zsidók Jézusra vonatkoztatva a szamaritánus szót?

◆ Milyen értelemben mondja Jézus, hogy követői soha nem látnak halált?