Királyság-hírnökök jelentik

Jehova megáldotta törvénye melletti szilárd kiállásukat

AZ EGYIK közel-keleti országban egy férfi az országúton a defektes gumiját szerelte, amikor egy autó elütötte négyéves kisfiát, de továbbhajtott. Az apa az anyja ölében levő sérült kisfiával a legközelebbi kórházba hajtott, de itt egy további kórházba küldték, amely 25 kilométerre volt innen. Az orvos, aki megvizsgálta a kisfiút, belső vérzést állapított meg, és azt mondta, műtétre és vérátömlesztésre lenne szükség. Még nyolc más orvos is ezen a véleményen volt. A szülők tudatában voltak Isten vérátömlesztést tiltó törvényének, ezért nem egyeztek bele a vérátömlesztésbe. „Csak öt perc áll az önök rendelkezésére, hogy döntsenek, különben hozzá sem nyúlunk a gyermekhez, még ha később beleegyeznek is a vérátömlesztésbe” — fenyegetőzött az orvos. Eközben a gyermek hasa állandóan duzzadt és már kritikus pontot ért el.

Az apa vér szerinti testvére, aki nem volt az igazságban, sürgette az apát, hogy egyezzen bele a vérátömlesztésbe. Még azt is mondta: „Tekintsd úgy, mintha a fiad az enyém lenne. Ha ez megnyugtatja a lelkiismeretedet, én magamra vállalom a felelősséget, sőt még a kórházi költségeket is, csak kapja meg a szükséges vért. Értsd meg, ez az egyetlen fiad.” A szülőkre nehezedő nyomás már szinte elviselhetetlen volt, de ők szilárdan kitartottak elhatározásukban.

Erre fogták a kisfiúkat és elmentek, hogy keresnek egy másik kórházat. Közben eltévedtek. Aztán egész véletlenül észrevettek egy közúti táblát kórház-jelzéssel. Ebbe a kórházba mentek, noha nem ide igyekeztek. Az orvos megnézve a kisfiút, kijelentette: „A gyermek hasduzzanata nem feltétlenül a belső vérzés jele. Hadd aludjon a gyermek, és majd másnap a szükséges vizsgálatok kiderítik az okát.” A vizsgálatokból kiderült, hogy csakugyan nem volt belső vérzés, a duzzadás a baleset következtében keletkezett. Nem volt tehát szükség műtétre. Sőt azt mondta az orvos, a műtét talán még veszélyes is lehetett volna. „Mi megköszöntük Jehovának, hogy kisfiúnknak nem lett komolyabb baja, és hogy megfelelő kórházba, éppen a megfelelő orvoshoz irányított bennünket” — modták a szülők.

Mi történt tíz évvel később? Az apa így számol be: „Vér szerinti testvérem, aki akkor a kórházban rá akart beszélni a vérátömlesztésre, kezdte értékelni szilárd állásfoglalásunkat, és felismerte ebben az esetben Jehova útmutatását. Mindez felkeltette érdeklődését az igazság iránt. Elfogadta az igazságot és alámerítkezett, és most vénként szolgál a gyülekezetben. Felesége és gyermekei vele együtt buzgón szolgálják Jehovát. Két másik testvérem is az igazságban van családjukkal együtt. Közülük az egyik kisegítő szolga. Apám és anyám magas koruk ellenére, nemrégen alámerítkeztek. Jóllehet a baleset részemre és feleségem részére szörnyű tapasztalat volt, de ennek kapcsán családunkban közel 30-an fogadták el az igazságot; egyesek már alámerítkeztek és vénként vagy kisegítő szolgaként szolgálnak. Mások viszont most készülnek alámerítkezni. Fiam, aki most 14 éves, egészséges és buzgó hírnök, és ő is örömmel várja az időt az alámerítkezésére. Feleségemmel együtt hálás vagyok Jehovának, aki segített abban, hogy helyesen döntsünk a Cselekedetek 15:29. versében megállapított törvényével összhangban”!

[Kép a 30. oldalon]

„Tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól és a vértől”